súgó szűrés
keresés

Balaskó Jenő: Mini ciklon

Szerző
Balaskó Jenő
Kiadás éve
1985
Műfaj
vers
Kiadás helye
Budapest
Kiadó
Magvető Könyvkiadó
Oldalszám
182
A szócikk szerzője
Kolozsi Orsolya

Balaskó Jenő a hatvanas években induló magyar neoavantgárd egyik oszlopos tagja, nagyon sokáig megfigyelés alatt tartott, perifériára szorított költő, performer és rendkívül tehetséges zongoraművész. A pályája kezdetén Szentjóby Tamással, Erdély Miklóssal, Oravecz Imrével és Ladik Katalinnal közös előadásokat, felolvasásokat szervező művész jó kapcsolatban van Nagy Lászlóval, Pilinszky Jánossal is, mégsem képes a nyilvánosság előtt megjelenni, évtizedeken át mellőzött, a hivatalos irodalom számára láthatatlan alkotó. Első kötete a Mini ciklon, mely megdöbbentően későn, a pályán töltött idő harmadik évtizedében, 1985-ben jelenik csak meg, a rákövetkező évben azonban elnyeri a Magyar Írók Szövetsége nagydíját és az Örley-díjat is.

A szerző verseinek viszonylag kevés értelmezője egyetért abban, hogy az avantgárd formabontó ereje és a hagyománytisztelet egyszerre van jelen költészetében, egyfajta kettősségként, termékeny ellentétként. Nagy László látomásossága, Pilinszky gondolatisága vagy Weöres Sándor játékossága éppúgy hatott rá, mint a klasszikus modernség meghatározó szerzői. Ezeket a hagyományokat, hatásokat vonta be aztán radikális neoavantgárd poétikai kísérletezéseibe. A Mini ciklon versei között mégis rend uralkodik, még akkor is, ha ez a rend a káosz álarca mögé rejtőzik. Balaskót a barokk zene inspirálja, épp ezért nagy érzelmi viharokat ébreszt, de ezt a vihart végül mindig lecsillapítja, megfegyelmezi. Nem csak a rend és a rendezetlenség határán mozog, de a forma és a formátlanság között is nagyon törékeny és vékony sáv húzódik nála. A szabályos és zárt formákat kibontja, a kötött formát formátlansággá változtatja, aztán ezt a formátlanságot újra formává alakítja. Többek között ezek az egybeforrasztott, belső feszültséget generáló ellentétek teszik a kötetet rendkívül gazdag, heterogén, sokszínű könyvvé. „Négy évszázad magyar költészetének hagyományelemei, a klasszikus európai poézis alapszólamai, a pesti szlengnek s »minden Lentek nyelvének« mesterien újra-megcsavart fordulatai, a legéteribb metafizika csöndjei és húrpattanásai, chansonok és blues-ok, folklorizmusok és gregorián tisztaságú hangzatok.” (Csajka Gábor) A rend-rendezetlenség és forma-formátlanság egymáshoz tapasztott ellenpólusai a legkülönfélébb műfaji és versformai hagyományok (rapszódia, epigramma, elégia, chanson, hexameter, gúnyvers, gnóma) keretei között, valamint más és más nyelvi regiszterek működtetése révén keltenek feszültséget. Ezeket a belső, tomboló erőket jeleníti meg a cím is: a ciklon olyan légnyomásképződmény, mely a meleg és a hideg levegő találkozásakor keletkezik (éppúgy ellentétekből születik, mint a legtöbb Balaskó-vers), és hamarosan roppant nagy erővé válik. Ezt az erőt Balassa Péter haragnak, dühnek nevezte, Bodor Béla pedig a lírai ellenbeszédhez szükséges hátterének tartotta.

A kötet címadó és egyben nyitóverse erős indulatokkal, felkiáltásokkal teli, elsősorban merész képzettársításokra és avantgárd szóalkotásokra („csigasűrű”, „tök-szét”, „virág-roncs”) épülő szöveg, melyben a megszólított azonosíthatatlan, de mintha a szépség iránt már semmiféle tiszteletet nem tanúsító világ, a „fegyveres ádáz” senkik ellen emelne szót, velük szemben fejezné ki elkeseredett dühét a vers beszélője. A nyitány után klasszikusabb versek sora következik (József Attilához; Maradj a küszöbön; Pilinszky; Álom), és ezek a fegyelmezett formájú művek a későbbiekben is a kötet egyik alappillérét alkotják. Ezekben a szövegekben a fontosabb költészeti előképek és a népköltészet hatásai egyaránt megfigyelhetőek: „Hajnalban arcod / messze úszik / szélbe elered / árad a hajad // Ajkad közeli / Nílus partja / vízig eljár / néha az erdő” (Hajnalban arcod). A kötet másik fontos vonulatát azok a versek alkotják, melyekben a forma megbomlik, a grammatikai és a szintaktikai viszonyok roncsolásáé lesz a főszerep. Mindemellett az intarzia is meghatározó alakzat: az eredetitől eltérő, idegen anyagok beültetése egy másféle szövegtextúrába. Ez a művelet, a régi, elértéktelenített hagyományból való új építésének gesztusa több vers esetében már a címben megjelenik (Intarzia egy szétlőtt XX. századi freskó törmelékeiből; Szétlőtt sírkőből intarzia). Radikálisabb gesztus, de ugyanez történik a kötet „konzerv”-verseiben is, melyek tulajdonképpen a talált tárgy (objet trouvè) költészetté alakítását valósítják meg. Ezekben a versekben a felhasznált nyersanyag lehet például katonai szabályzat, orvosi szakcikk, szakácskönyv, melynek szövege nagyjából érintetlen marad, de az új kontextusba helyezés minden esetben nagy jelentésváltozást eredményez. A Mini ciklon versei változatos formákban és poétikai gazdagságban beszélnek olyan változatos témákról, mint a szerelem, a halál, a hatalom, de nem idegen tőlük a metafizikai vagy etikai problémák felvetése sem: „A jó: csak szünet. / A bűn: az mindig!” (Figyelj ide!)

Irodalom

Balassa Péter, A haragról és a természetről (Balaskó Jenő költői világa), Életünk, 1986/11.

Beke László, Jókívánságok, félig ismeretlenül, mégis hasonló alapállásból Balaskó Jenőnek, (Utószó) = Balaskó Jenő, Mini ciklon, Budapest, 1985, Magvető Kiadó.

Bodor Béla, A lírai ellenbeszéd alakzatai különös tekintettel Eörsi István, Balaskó Jenő és Petri György költészetére, Kalligram, 2002/3.

Csajka Gábor Cyprian, Mini ciklon, Jelenkor, 1986/7-8.