súgó szűrés
keresés

Ratkó József: Segítsd a királyt!

Szerző
Ratkó József
Kiadás éve
1985
Műfaj
dráma
Kiadás helye
Szombathely, Nyíregyháza
Kiadó
Móricz Zsigmond Színház, Életünk
Oldalszám
48
A szócikk szerzője
Jánosi Zoltán

A pályája utolsó szakaszáig (1983–1989) elsősorban balladás hangütésű verseiről ­ismert, a magyar történelem elhallgatott kérdéseit és a peremvidékek küszkö­dését a Kádár-kor némaságával szembesítő költő 1984 és ’87 között váratlanul három olyan drámával: a Segítsd a királyt! (1984) és a Kreón (1987) című darabokkal, valamint egy új Antigoné-átültetéssel (1986) jelentkezett, amelyek a korabeli magyar drámaírásnak is kiemelkedő alkotójává tették. A drámák egyik forrása a költő verseiben már rég­óta készülődő – s a lírai műnem kereteit fokozatosan szétfeszítő –, a nemzeti lét alapkérdéseire választ kereső szándék, a másik pe­dig a nyolcvanas évek Magyarországának gazdaságban, hitben, morálban mind kétségbeejtőbb állapota. Ratkónak a közeledő történelmi változások előérzetéből fakadó drámái erős szépirodalmi kiáltásként szóltak a jövőhöz.

A Segítsd a királyt! megírását személyes sorscsapás is motiválta. A költő 1981-ben elveszítette Attila nevű kisfiát, emberi fájdalma az 1970-es évek közepétől készülődő István-dráma főhősének Imre herceget sirató szenvedéséhez közelítette. Ez a mű mégsem csupán a személyes lelki gyötrelmek dramatizált kivetítése. A Segítsd a királyt!-ban egyszerre kap nyomatékos hangot a ’80-as évek közepe válságban vergődő Magyarországának a nemzeti jövő felől elvégzett helyzetértelmezése, és a fiatal magyar államot megteremtő idők drámává szervezett rekonstrukciója. A katasztrófa felé sodródó magyar jelenről a történelem nyelvén beszélő, egyszerre historikus és parabolikus mű következetesen – éppen ezer évvel Szent István után – annak az új államalapításnak a politikai, erkölcsi és emberi feltételeit járja körül, amelyek jövő- és nemzettudatában, morális létében a diktatúra évtizedeiben példátlanul szétesett magyarságra várnak.

Az István alakjában és tetteiben megjelölt viszonyítási mérték a Kádár-kor végi Magyarország válságának méretét és az új országért rövidesen egybeálló (a dráma születése után négy-öt évvel, a költő halálának esztendejében, 1989-ben már színre is lépő) erők felelősségét és a rájuk váró munka arányait egyszerre fejezi ki. A dráma centrumában az – a jövő esélyeit kereső – kérdéskör áll, hogy az István alakjában megjelenő s a különböző erők között egyensúlyt képező történelmi „igazság” (a magyarság jövőképe) hogyan képes életelvű eszmeként megmutatkozni és érvényesülni a szűk látókörű, a szerteszét húzó részérdekek, a csupán önmagukat védő akaratszövevények – s a magán­életi tragédiák – közepette. A műnek ez a történelmi „előrejelzéseket” morzézó alkata magának a magyar történelemnek a sűrű omlásokat és ritka emelkedéseket létrehozó tra­gikus menetéből fakad. A szerző az értelmezések gazdag skáláján ragadta meg drámájában ezeket a tipológiai érvényű konfliktusokat.

Az 1031-ben induló és hat esztendő történéseit magába sűrítő drámában a trónkövető Imre herceget elvesztő, személyes fájdalmával is viaskodó István az ország jövőképhiányos stádiumában, a széttar­tás erőivel szemben nő fel végérvényesen a teljes országérdeket megvalósító akaratnak. Országot megtartó és jövőformáló erőfeszítéseiben – az óbéli Öregen, a honfoglalás emlékezeteként itt maradt sámánon kívül – senki, sem Gizella, sem a magyar és a bajor főurak, sem az új hit püspöke nem segíti egyértelműen, sőt a maga korlátozott érdekéből a legtöbb (s többféle társadalmi típust megtestesítő) drámabeli szereplő István alkotása értelmét, egységét is kétségbe vonja. Ratkó történelmi példázata a megmaradáselvű nemzeti jövőnek a magyar történelemben egyszerre fájdalmas és tipikus alaphelyzetét emeli jelenvalóvá. Saját kora – fogalmazza meg a dráma nyelvén, s üzeni az egypárti diktatúra vé­gén – történelmi határsáv, két korszak határa, az ország új arcának formálását vállaló, hatalomra lépő új nemzedéknek a gazdasági és szellemi csapások miatt valósággal „új honalapítás” lesz a küldetése.

Ha a mű dramaturgiai megoldásaival vagy eszmeiségével szemben kritikák is megfogalmazódtak, abban szinte egyöntetűek voltak a vélemények, hogy Ratkó munkája a kor drámairodalmának kimagasló nyelvi teljesítménye. A történeti szintézist különleges erejű nyelvi szintézis tükrözi vissza. A szerző a dráma stilisztikai testébe mintegy ezer év magyar költészettörténeti ívét beledolgozza: finnugor ősmítosz, előmagyar ősvallás, archaikus népi hiedelmek, regölés, bájolás, közmondások, szólások, archaikus szavak; az Ómagyar Mária-siralom, a Halotti beszéd korának nyelvi elemei, majd Károli Gáspár, Alvinczi Péter, Szenci Molnár Albert, Pázmány Péter stílusától ihletett töredékek és fordulatok ölelkeznek egybe a dikcióban, s idézik meg – Vörösmarty-, Petőfi-, Ady-, Illyés-, József Attila-sorokat is beszőve – a magyar évszázadokat.

Drámai jambusokba fogott háromezer soros, az – addig kötetekben megjelent – teljes költői életművénél is terjedelmesebb drámájával a költő megkoronázta pályáját. A mű átfogó történeti világképe, letisztult gondolati rendje, katartikus feszültsége és nyelvi ereje felől az alkotó több évtizedes költői értékei, emlékezetes kötetei (Egy kenyéren 1970; Törvénytelen halottaim, 1975; Félkenyér csillag, 1984) úgy mutatkoz­nak meg, mint a Segítsd a királyt! nagyszabású „előkészületei.” Méltatói közül többen a Bánk bánhoz mérték művének erejét.

A dráma először a szombathelyi Életünk folyóiratban jelent meg (1984/12.). Ősbemutatója – Nagy András László rendezésében – 1985. január 12-én volt Nyíregyházán. A főbb szerepeket Csikos Sándor (István), Szabó Tünde (Gizella királyné), Holl István (az óbéli Öreg), Bárány Frigyes (Püspök), Szigeti András (Vászoly), Vitai András (Csete) Juhász György (Zerénd) játszották.

Irodalom

Ablonczy László, Segítsd a királyt! István-drámák és Ratkó József műve, Tiszatáj, 1985/4.

Kósa Ferenc, Levél Ratkó Józsefhez, = Ratkó József, Segítsd a királyt!, Nyíregyháza, 1985, Életünk–Móricz Zsigmond Színház, 1985.

Cs. Nagy Ibolya, Óbéli Öreg, = „A múlt idő nem délibáb”. Válogatás Ratkó József: Segítsd a királyt! című drámájának kritikáiból, szerk. Cs. Nagy Ibolya, Nyíregyháza, 1986, Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár.

Görömbei András, Ratkó József István-drámája, = „A múlt idő nem délibáb”. Válogatás Ratkó József: Segítsd a királyt! című drámájának kritikáiból, szerk. Cs. Nagy Ibolya, Nyíregyháza, 1986, Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár.

Márkus Béla, Segítsd a királyt! = „A múlt idő nem délibáb”. Válogatás Ratkó József: Segítsd a királyt! című drámájának kritikáiból, szerk. Cs. Nagy Ibolya, Nyíregyháza, 1986, Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár.