Csak szex és más semmi

A korábban monolit filmrendezőképzés az ezredforduló után sokszereplős lesz, sorra nyílnak a különböző iskolák, de megjelennek a magyar film térképén a diplomájukat külföldön, nyugaton – jobbára Angliában vagy az Egyesült Államokban – megszerző hazai alkotók is: Verebes Zoltán (művésznevén: Pater Sparrow), Nagypál Orsi vagy a Mindenkiért (2016) Oscart nyerő Deák Kristóf mellett, illetve előtt Goda Krisztina tartozik ide. Pályája elején asszisztensként dolgozik (a Hol volt, hol nem voltban [Gazdag Gyula, 1987] és a Hanussenben [Szabó István, 1988]), majd ő lesz az egyik első alkotó, aki nívós nyugati iskolák elvégzése után – a londoni National Film and Television Schoolban rendezői, a Los Angeles-i University of Californián forgatókönyvírói diplomát szerez – nagyjátékfilmhez jut Magyarországon. A debütáló munka rögtön trendet indít, a romantikus vígjátékok népszerűségét hozza (Sas Tamás: S.O.S. szerelem, 2007; Orosz Dénes: Poligamy, 2009; Orosz Dénes: Coming Out, 2013; Herczeg Attila: Megdönteni Hajnal Tímeát, 2014; Nagypál Orsi: Nyitva, 2018), azaz a Csak szex és más semmi sikere visszavezeti a magyar populáris (hangos)filmet az ősforráshoz, ahhoz a műfajhoz, amely 1945 előtt a gyártás egyik támasza volt. Szemben a harmincas–negyvenes évek sikereinek ötlettelen újrázásával (Kabay Barna: Hippolyt, 1999; Kabay Barna: Meseautó, 2000; Gyöngyössy Bence: Egy szoknya, egy nadrág, 2005; Gyöngyössy Bence: Egy bolond százat csinál, 2006), Goda bebizonyítja, hogy a hagyományt innovatívan is lehet „használni”, követni. Bár egyes kritikusok a Bridget Jones-típusú szinglimesék (Sharon Maguire: Bridget Jones naplója [Bridget Jones’s Diary, 2001]; Beeban Kidron: Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! [Bridget Jones: The Edge of Reason, 2004]) kópiáját látták benne, Goda Krisztina filmje legalább olyan szorosan kapcsolódik a honi hagyományokhoz, mint a vele szinkronban készült amerikai produkciókhoz. Filmje címe is ezt, a hazai tradíciók követését hangsúlyozza, amennyiben a Horthy-korszak egyik sikeres romcomjára, Ráthonyi Ákos Egy csók és más semmijére (1941) rezonál.

A Csak szex és más semmi hőse, a színházi dramaturg Dóra (Schell Judit) épp túl van a harmincon és egy kiadós csalódáson az őt szédítő, nős ügyvéddel. Elkeseredésében, hogy már örökre magányos marad, és elszánva magát arra, hogy akár egyedül is vállal gyereket – valamint barátnője, a hedonista Zsófi (Dobó Kata) ösztökélésére –, hirdetést ad fel „csak szex és más semmi” jeligével, hogy megfoganjon. A jelöltek kiábrándítók, Dóra mit sem tud kezdeni velük, közben azonban megtetszik neki a társulathoz frissen érkező, jókötésű színész, Tamás (Csányi Sándor), aki a Veszedelmes viszonyok (Choderlos de Laclos) színpadi adaptációjában alakítja a főszerepet. A vonzalom kölcsönös, de Dórát riasztja Tamás híre, azt beszélik ugyanis, hogy játszik a nőkkel. Dóra ezért Péter, a zenész (Seress Zoltán) karjaiba menekül, és már a közös kanadai utat tervezik, amikor a nő váratlanul – illetve a műfaji direktívák szerint korántsem váratlanul – meggondolja magát.

Kevés produkció akad a teljes magyar filmtörténetben (ideértve a harmincas évek termését is), amelyik annyira akkurátusan alkalmazná a romantikus vígjáték mesternarratíváját – építené fel a műfajra jellemző események sorozatát –, mint a Csak szex és más semmi. A romcom a legtömörebb – az Amerikai Filmintézet által megalkotott – definíciója (2008) szerint „olyan műfaj, amelyben a szerelem kifejlődése komikus szituációkhoz vezet”. Egyszerre merít a vígjátéki és a melodrámai tradíciókból: konfliktusai gyakran félreértéseken alapulnak (mindez a vígjátékokhoz kapcsolja a filmeket), de hangsúlyosak benne az egyes szereplők pszichéjében megszülető kon­frontációk is (melyek viszont inkább melo­drámai elemek). A műfaj azt az utat mutatja be, amelyet a kezdetben érzelmileg nem kellőképp érett hős(ök)nek be kell járniuk ahhoz, hogy megérdemeljék egymást és kiérdemeljék a boldogságot: harcuk az elégséges tudás és szimpátia megtalálásáért folyik. A Csak szex és más semmi úgy tud izgalmas lenni, azaz meglepetésekkel szolgálni, hogy valóban példásan követi a műfaji konvenciókat. Különlegessége, hogy Goda Krisztina mer és tud gyengéd lenni a hőseihez, nem buksisimogató kedéllyel, és nem felülnézeti pozícióból szemléli őket, pedig a hazai zsánerfilmek alakjainak gyakran nem jár egyéb (a legjobban az ezredforduló remake-hullámán, a Hippolyton, az Egy szoknya, egy nadrágon, az Egy bolond százat csinálon látszik ez).

A Csak szex és más semmi érdekessége jelentős részben a figuraalkotásából ered – nemcsak a hősnő és a hős, de Péter vagy a Dórába plátói módon szerelmes, kebapos Ali is ügyesen skiccelt alak –, igaz, a mellékszereplők között találunk problematikusabbakat is (a macsó színidirektor vagy a promiszkuis Zsófi faék egyszerűségű: alig van mondatuk, amely ne a szexualitásról szólna). Ugyanakkor a film ízlésesen mutatja be Dóra lelki nyavalyáit és kedélyállapotának hullámvasútját (őrlődését szerelemhite és szerelemszkepszise között), a fordulatokat és a poénokat remek ritmusban adagolja, jól balanszíroz a hangulati regiszterek között: hol harsány és vaskos, hol intim és diszkrét. Igen hatásos – finom áthallásokat, párhuzamokat, sőt ütős gegeket megengedő – ötlet továbbá a Veszedelmes viszonyok rímeltetése Dóra és Tamás történetére. Teljes joggal honorálták forgatókönyvírói díjjal Goda Krisztina, Divinyi Réka és Heller Gábor munkáját a 2006-os, 37. Magyar Filmszemlén.

Alapfilmek.hu – a Nemzeti Filmintézet filmtörténeti és pedagógiai módszertani weboldala