súgó szűrés
keresés

Ezüstkor

Rendező
Bollók Csaba
Bemutató
1992
Filmtípus
rövidfilm
Filmhossz
35 perc
A szócikk szerzője
Beregi Tamás

Bollók Csaba másodéves főiskolai vizsgafilmje kettős értelemben is szerelmesfilm. Az első világháború előtti években játszódó történet egy szerelmi háromszöget mutat be, ártatlan fiatalok romantikus kapcsolatát meséli el. Másrészt a film a rendező szenvedélyes vallomása a mozgóképhez: szerelembeesés a némafilmkorszak kézműves technikájával, elbeszélésmódjával. A történet szerint két barát, egy zongorahangoló (Hajdu Szabolcs) és egy feltaláló (Szabados Mihály) ugyanabba a lányba, Katába (Huszárik Kata) szerelmes. Félszeg és megható udvarlásuknak a lány váratlan távozása vet véget: Kata Amerikába költözik a családjával. A feltaláló, repülőgépének tervét áruba bocsátva katonának áll, a pénzt pedig barátjának küldi azzal, hogy menjen a lány után. Míg őt elnyeli a világháború, a behavazott hegyvidék, a lány pedig az Újvilágban kezd új életet, a zongorahangoló fiú itthon marad.

A cím egyrészt áthallás, a Hamvas Béla által vizsgált aranykori létállapot felidézése, ugyanakkor utalás az ezüstkolloidra, a korabeli fotográfia alapanyagára. Bollók számára a korszak tulajdonképpen ürügy, hogy a mozgókép archaikus formájával kapcsolatos szenvedélyét kiélhesse. Mint a korszak főiskolás munkáinak nagy részét, az Ezüstkort is 16 mm-es filmre forgatták, amely önmagában is hangsúlyozza a nyersanyag fontosságát. Az archaizáló hatást a fekete-fehér némafilmes elbeszélésmód, az inzertek, a szereplők mozgása, a felvételi mód és a különféle trükkök használata erősíti. Bollók és operatőre, Thernesz Vilmos helyenként szándékosan túlexponálták a felvételeket, a kész filmet pedig átengedték az akkoriban használt úgynevezett Crass trükkasztalon, hogy a Bódy Gábor-féle, az Amerikai anzixban (1976) is alkalmazott „második tekintet” vagy „fényvágás”, azaz a trükkasztalon történő „újraforgatás” jegyében különféle módosításoknak vessék alá: szándékosan hibákat, ugróvágásokat helyeztek a filmbe, loopoltak bizonyos részeket. Bollók a színészeivel főleg Buster Keaton-filmeket nézetett, az ő akrobatikus mozgását gyakoroltatta, illetve különféle töredékes mozgásformákkal kísérletezett. Utóbbiak vissza is köszönnek egy „film a filmben” szekvenciában, amely Eadweard Muybridge holland származású angol fotográfus 1870–80-as években készített híres mozgástanulmányaira utal: ebben Hajdu bohóckodik a két fiatalembert kis hidacskáról figyelő Kata előtt. De találunk a filmben egy utalást az Edison asszisztense tüsszent (1894) című kinetoszkópos rövidfilmre is.

A filmben fel-felcsendülő Bach Das Wohltemperierte Klavier (A jól hangolt zongora) című zeneműve a főhős munkájára utal. A jól temperált hangzás lehetővé teszi az összes hangnem megszólaltatását, ezáltal a zenének olyan tiszta formáját, a hangolás olyan kegyelmi állapotát fejezi ki, amely párhuzamba állítható a filmben használt nyelvezettel. Hasonló szerepet tölt be a repülőmodell is: a repülés hőskorára utal, amikor a gép – hasonlóan a kamerához – még az emberi test kiterjesztése volt.

Az Ezüstkor archaizálása nem egyedi: Bollók több kisfilmjében találkozunk hasonló megközelítéssel. A rendező harmadéves vizsgafilmje, a Winnetou (1993) egy nemzedéki élménynek, a diafilmnek állít emléket: miközben a főszereplő kisfiúk indiántörténetet adnak elő, diafilmkockákat idézően peregnek a jelenetek. Bollók a Titanic fesztivál felkérésére készíti 1995-ben Titanic című pár perces burleszkjét, amelyben ismét Hajdu Szabolcs játszik. Archaizáló technika, a fény természetének kutatása jellemzi Caliban című befejezetlen kísérleti filmjét is, amely sajátos adaptációja Shakespeare Viharjának: a néhány kameraállásból felvett táncjátékot Bollók az ún. „befutó”-ra, vagyis a filmtekercs elején található blankszalagra forgatta, ezáltal szakadásokat, kiégéseket, különleges hatásokat tudott elérni, amelyek a „nyersanyagon túli” filmezés, a „talált film” kísérleteivel rokonítják a művét. Ebből a szempontból, a formai hasonlóságok ellenére a film a nagyon is klasszikus Ezüstkor ellentéte, zeneisége, ritmikája, technikája pedig Tóth János képverseihez köti.

Bollók filmjeiben az utazás szinte mindig központi szerepet játszik: első, Madárijesztő (1987) című Super 8-as formátumra készített filmjében két fiatal „utazik” egy rendszám nélküli, egyhelyben veszteglő autóban; a Tangram (1991) két vonatúton összeismerkedő idegenről szól; az elliptikus szerkezetű, meditatív Észak Északban (1999) egy lány bicikliútja fogja egybe a történetet, az Iszka utazása (2007) pedig egy utcán felnövő kislány utazását kíséri végig. Az Ezüstkor ezekkel az alkotásokkal szemben a maradás filmje: Kata és barátja távozása után a zongorahangoló fiú egyedül marad a városban. Igaz, a film végén ő is kisétál a fotóvá dermedő mozgóképből.

Az Ezüstkor Szemző Tibor Cuba (1993) című rövidfilmjével együtt bekerült a moziforgalmazásba. Szépsége nem kopott meg az idők során, üzenete pedig a digitális korban különösen időszerű: gyönyörű, nosztalgikus vallomás egy filmkészítési technikához és egy elmúló, ártatlan korszakhoz, amelyben az embert még felvevőgéppel, Steinway zongorával és a repülőgépmakettel lehetett ábrázolni.

 

Alapfilmek.hu – a Nemzeti Filmintézet filmtörténeti és pedagógiai módszertani weboldala

Irodalom

Gelencsér Gábor: A kíséréstől a kísérletezésig. A Balázs Béla Stúdió ötven éve. Filmvilág, 2009. 12. sz.