Sok hűhó Emmiért

A harmincas–negyvenes évek játékfilmjei többnyire igen kis költségvetésből, mindössze tíz-tizennégy forgatási nap alatt készültek, ezért a műtermi jeleneteknél sokkalta idő- és pénzigényesebb plein air felvételek (vagyis a ténylegesen a szabadban, eredeti helyszíneken készült beállítások) a játékidő csupán elenyésző részét képezték. Gyakoriak voltak a vágóképként funkcionáló városképek, vidéki helyszínek esetében pedig a dekoratív, festői tájképek. Noha többnyire a cselekmény szerves részét képezték a szórakozóhelyek kerthelyiségeiben játszódó jelenetek, valamint a vidéki kirándulások és autóutak rövid szcénái, a filmek látványvilágának egészét mégis a formalizált műtermi felvételek határozták meg. A külső helyszínek invenciózus használatának korai példája az Ember a híd alatt (Vajda László, 1936), amelyben a bel­városi rakparton, éjszaka játszódó kezdő­jelenet az egzisztenciális szorongás és kilátástalanság szokatlanul sötét, a harmincas évek magyar filmjeitől merőben idegen tónusát villantja fel.

Mindezek fényében ambiciózus vállalkozás az a két film a negyvenes évek első felében, amelyek kitüntetett dramaturgiai funkcióval ruházzák fel és a cselekmény jelentős részére kiterjesztik a szabadban játszódó jeleneteket. A Kettesben (Cserépy László, 1943) teljes egészében külső helyszíneken játszódik: a civilizációtól megcsömörlött vezérigazgató, Szilárd (Páger Antal) egy Duna menti lakatlan szigetre zarándokol annak reményében, hogy egy háborítatlan, békés hétvégét tölthet teljes magányban. Rövid ideig tartó egyedüllétét egy fiatal nő váratlan felbukkanása zavarja meg: Zsuzsanna (Simor Erzsi) irányíthatatlanná vált motorcsónakjával Szilárd ladikjába rohan, így a két idegen bizonytalan időre a szigeten reked. Az egymással kezdetben ellenségesen viselkedő páros robinzonádja azonban hamar unalomba fullad, miután a filmkészítők a komfortos élethez szokott városiak nomád körülmények közt történő boldogulásában rejlő összes humorforrást kiaknázzák.

A Sok hűhó Emmiért (Szlatinay Sándor, 1940) játékidejének nagyjából felét ugyancsak plein air felvételek alkotják. A Szlatinay Sándor rendezésében készült vígjátékban a negyvenes évei elején járó agglegény, Málnásy Gábor (Jávor Pál) érdekházasságot készül kötni a fiatal, jómódú Szánthódy Évával (Szaplonczay Éva). Az ismerkedő vacsora estéjén Gábor páfrányosi otthonában azonban ismeretlen lány bukkan fel. Emmi (Szeleczky Zita) az inas (Csortos Gyula) lányaként mutatkozik be, és az öntörvényű kis boszorka rövid idő alatt teljesen felforgatja Gábor életét. Előbb a tervezett frigyet lehetetleníti el, majd amikor Budapesten ismét találkoznak, ráveszi Gábort, hogy utazzanak vissza együtt Páfrányosra, de ragaszkodik hozzá, hogy a 270 km-es utat gyalog, hátizsákkal, pénz nélkül tegyék meg.

A romantikus vígjátékok mesternarratívájának alapvető eleme az utazás: a szerelmesek a történet adott pontján maguk mögött hagyják megszokott környezetüket, amelynek következtében kénytelenek szakítani mindennapi rutinjukkal. Az út során jellemfejlődésen mennek keresztül, amely elősegíti a film végi boldog egymásra találásukat. Az utazás a műfaj egyes darabjaiban a történet központi cselekményelemévé lép elő: ennek talán legismertebb példája az Ez történt egy éjszaka (Frank Capra: It Happened One Night, 1934), amelyben egy újságíró és egy gazdag, elkényeztetett örökösnő válnak kényszerű útitársakká az Amerikán átívelő utazás során. Frank Capra klasszikusa termékenyítően hatott mind az amerikai (Ne higyj a férfinak [W. S. Van Dyke: Love on the Run, 1936]; Mégis szép a világ [W. S. Van Dyke: It’s a Wonderful World, 1939]), mind pedig a magyar filmkészítők körében. Számtalan hazai példát találni, ahol az utazás motívuma egy-egy jelenet erejéig (Marton Endre: Elnökkisasszony, 1935; Gaál Béla: A csúnya lány, 1935; Cserépy László: Lelki klinika, 1941), vagy akár a történet központi cselekményelemeként (Székely István: Nászút féláron, 1936; Balogh Béla: Azurexpress, 1938) jelenik meg.

A Sok hűhó Emmiért esetében a közös utazás Gábor jellemfejlődését hivatott elősegíteni. Emmi remek emberismeretről tesz tanúbizonyságot, amikor már a történet kezdetén felismeri: a társadalmi elvárások, megszokások és praktikus döntések következtében Gábor élete sivár és érzelemmentes. Az impulzív, nonkonformista lány hatására Gábor kilép a komfortzónájából és korábbi életmódjától, szokásaitól merőben eltérő új élményekben lesz része: ruháért cserébe próbál élelmet szerezni, szalonnát eszik (amelytől egészségügyi okokból évek óta tartózkodott), egy hátizsákból rögtönzött úszódresszben fürdik a Dunában, éjszaka pedig a szabadban, a csillagok alatt alszik. Emellett megtapasztalja az anyagi érdektől és társadalmi elvárásoktól mentes szerelmet: noha a film végén kiderül, hogy Emmi valójában egy jómódú család sarja, Gábor abban a hitben veszi őt feleségül, hogy az anyagi biztossággal kecsegtető érdekházasság helyett a szegény inas lányát választotta.