Kontra Ferenc: Gyilkosság a joghurt miatt

Az 1998-ban megjelent, három novellaciklust és egy színművet tartalmazó Gyilkosság a joghurt miatt c. kötet mind témaválasztása, mind nyelvi megformálása miatt jól tükrözi Kontra Ferenc prózájának irodalmi játékosságát, sokszínűségét és egzisztenciális mélységét. Bori Imre szerint az itt közölt írások a szerzői életművön belül egy korszak lezárásaként és a jövőbeli „narrációs utak” kijelöléseként olvashatók, és számtalan részletük az író más, korábbi vagy későbbi regényének szövegébe is beépült. A kötetkompozíció szempontjából az egyes írások egy poétikailag átgondolt rendbe szerveződnek: az egymást követő ciklusok Kontra Ferenc prózavilágának egyszerűbb, hagyományosabb, a gyermekkori élményeket egyes szám első személyben elbeszélő narrátorától a felnőtt és már érettebb, kifinomultabb hangon megszólaló író által megélt valós és irodalmi világokat fokozatosan feltáró gesztusáig mozdulnak el. Az alcím játékossága ellenére nem szórakoztató-oknyomozó bűnügyi történetekről van szó, hanem olyan kavalkádszerűen változatos stílusú szövegekről, amelyekben a vajdasági lét személyes és történelmi élettapasztalatának és tragikumának lenyomata is egyértelműen kirajzolódik. „Az emlékezés szintjén a békebeli, már-már monarchiás (látszat)idilltől napjaink fegyverrel fekvő-kelő és sérülékeny embereinek fölszínre dobódásáig a világ forrja, vajúdja magát. A kötet az állandó emberi magatartásformákat méri föl a változó történelmi időben. Az intim, a személyiség belső világában zajló sérüléseket, traumákat, a nemzetiségi, kisebbségi komplexusokat a »titói béke« korából (az első ciklus írásai); majd a háborús zűrzavaros balkáni tragédiákat, melyek már brutálisan belegázolnak a személyiségbe” (Pécsi).

Az első, az Apám földrajza c., hét novellából álló ciklus egy gyermek ijesztő, izgalmas vagy éppen érdekfeszítő életéről mesél. Helyet kap itt az iskolai és családi jelenetektől kezdve a laskói moziban szerzett élményekig a kamaszkornak irodalmi köntösbe bújtatott több olyan mozzanata, amelyek a szerző későbbi munkáiban is visszatérnek. A The Last Picture Showés A rézfaszú bagó némileg átdolgozott formában a Gimnazisták, illetve a Farkasok órája c. regények nyitófejezeteiként köszönnek majd vissza. A második, Felhőszakadás c. ciklusban megismert szereplők élethelyzetét a közelmúltban zajlott délszláv háború emlékének borzalma és tragédiája határozza meg. Fekete J. József találóan jegyzi meg erről az öt történetről, hogy „annyira valóságosak, hogy már szinte hihetetlenek.” Az áldozatok, családtagjaik és a civil túlélők mindennapjainak szürrealisztikus realizmusát, valamint az emberi cselekedet ösztönös és irracionális megnyilvánulásainak hátborzongató hatását ötvözik ezek az írások. Erre jó példa a Gyilkosság a joghurt miatt: a valódi újsághírből kölcsönzött, az albán bureksütő hirtelen felindulásból való meggyilkolását elmesélő történet és cím nemcsak a már leszerelt és traumatizált katona gyilkos tettének hátterét villantja fel, hanem az 1988-as, a Vajdaság autonómiáját megszüntető szerb joghurtforradalomra való utalással a térség történelmi tragédiáját is egyértelműen felidézi. A Felhőszakadás c. novellában megismert, a gyermekük maradványait egy ládában szállító házaspár története némi módosítással a 2018-ban megjelent Az álom hídja c. regény egyik fejezetének is alapjául szolgált. Az utolsó, hét novellából álló Fénykazuisztika c. ciklus a kötet narratív szempontból leginkább formabontó és innovatív írásait, irodalmi „esettanulmányait” tartalmazza. Ezeket a Pécsi Györgyi által prózaversnek tekintett darabokat nem lehet konkrét életkorhoz vagy tájhoz, illetve történelmi emlékhez kötni, mert bennük maga az írás folyamata tematizálódik. A ciklus címadó novellája például az olvasás során a vizuálisan és verbálisan is ható ingerek és az eltérő narratív nézőpontok jelentésformálására irányítja a figyelmet. A mi macskánk megdöglött egy önkiszolgáló boltba betérő férfi története az irodalmi lehetőségek egész sorát nyitja meg, a kötetzáró Csáth Géza utolsó novellája c. elbeszélés pedig az irodalmi hagyomány szövegformáló erejét példázza: a szerző arra tesz kísérletet, hogy egy rajz és néhány vázlat alapján azonosuljon szellemi elődjével, és megírja helyette azt, amit Csáth már nem tudott befejezni.

A műfaji eltérés ellenére a három novellaciklust követő Határsár mind háborús tematikáját, mind nyelvi megformáltságát tekintve poétikailag szervesen illeszkedik a kötetkompozíció egészébe: ez az a színdarab, amelynek előadására siet az utolsó ciklus Kellett neki c. novellája szereplője, miközben az épület előtt hagyott kutyájáról az újságárus és a jegyszedő gondoskodik. A megtörtént eseményeket feldolgozó egyfelvonásos, négyszereplős kamaradarab a kaposvári Csiky Gergely Színháznak az 1956-os forradalom és szabadságharc negyvenéves évfordulója alkalmából kiírt irodalmi pályázatára készült. A metaforikus térben zajló cselekmény, valamint a két határátlépő, illetve az intéző és az őr párbeszédeinek dramaturgiai problémája, hogy a történelem minként alakítja a szülőföldhöz, a családhoz tartozás és a határ túloldalára menekülés egzisztenciális kényszerét. A kötet 1998-ban elnyerte a Híd Irodalmi Díjat, később pedig több novella fordítása német, francia, szerb és lengyel irodalmi antológiákban jelent meg.