súgó szűrés
keresés

Két bors ökröcske

Rendező
Macskássy Gyula
Bemutató
1955
Filmtípus
animációs film
Filmhossz
27 perc
A szócikk szerzője
Varga Zoltán

Macskássy Gyula (1912–1971) negyedik meseanimációja nemcsak az életmű egyik csúcspontja, de a Két bors ökröcskénekkulcsszerep jutott abban is, hogy az animációsfilm-készítés megmenekült a teljes leépítéstől – alig néhány évvel azután, hogy 1951-ben A kiskakas gyémánt félkrajcárja megszilárdítani látszott a magyar rajzfilmgyártást. Akárcsak A kiskakas…, a Macskássy-csapat következő két rajzfilmje a Híradó- és Dokumentumfilmgyár számára készült (Erdei sportverseny, 1952; Kutyakötelesség, 1953), 1954 elején azonban a rajz- és bábfilmgyártást áthelyezték a SzinkronFilmgyártó Vállalathoz, s a rendező már itt kezdett bele újabb rajzfilmje, a Két bors ökröcske munkálataiba. Csakhogy 1954 szeptemberében – úgynevezett „racionalizálás” (azaz költségcsökkentés, forrásmegvonás) ürügyén – határozat született a rajz- és bábfilmgyártás megszüntetéséről, s az alkotók zömét elbocsátották. Csupán maroknyian maradhattak állásban, miután Macskássy kiharcolta, hogy befejezhessék a Két bors ökröcskét – a rendező azzal érvelt, hogy a filmet befejezni kevésbé volna ráfizetéses, mint félbehagyni. A Két bors ökröcske munkálatai két évet fogtak át, a film 1955-re készült el; az eredmény nem csupán az 1950-es évek egyik legmaradandóbb, de egyúttal leghosszabb magyar rajzfilmje: közel félórás terjedelme (27 perce) átmenetet jelent a 10-15 perces meserajzfilmek és az 1970-es évektől megjelenő egész estés animációk között.

Két bors ökröcske legszorosabban A kiskakas…-hoz kapcsolódik, a közvetlenül előtte készült rajzfilmektől viszont némiképp eloldódik. Az Erdei sportverseny és a Kutyakötelesség egyaránt a már A kiskakas…-ban is érvényesülő Disney-jelleget erősítette fel: előbbi a tömegsportot propagandisztikus módon népszerűsítő cselekménnyel, utóbbi nehézkes ritmusú, kevés izgalmat tartogató történettel párosította a klasszikus amerikai rajzfilmből kölcsönzött jellegzetességeket. A Két bors ökröcske tért vissza ahhoz, hogy A kiskakas… mintájára a térélményt teremtő Multiplán-fényképezést, a szereplők mozdulataihoz illeszkedő zenekíséret (az ún. Mickey Mousing) hagyományát, vagy éppen az epizódszereplőként feltűnő, bájos állatfigurák felvonultatását (itt medvebocs, kismókus és harkálycsalád tűnik fel az erdei jelenetekben a főhős mellett) a magyar népművészet világával kombinálja. Ám a Két bors ökröcske mind ambícióiban, mind kivitelezésmódjában felülmúlja ikerfilmjét.

Székely népmesét adaptál Macskássy animációja: történetében Gergő, a jószívű favágó fiú két apró termetű ökröcskét kap ajándékba egy titokzatos öregapótól; a varázserővel rendelkező jószágok nemcsak a munkában segítik gazdájukat, de nekik köszönhetően a legény sikeresen száll szembe a rájuk szemet vető várúrral. Az első harmadban a Gergő köré épülő idilli jelenetek dominálnak, a film nagyobbik felét a varázsmesei elemeket felerősítő, vészterhesebb szituációk töltik ki. A bajok elhárításához s a győzelemhez Gergő rátermettsége és az ökrök mágikus ereje egyaránt szükségeltetik.

Két bors ökröcskétkorszakos jelentőségűvé avatja Gergő figurája: míg korábban emberi tulajdonságokkal felruházott állatkarakterek kerültek reflektorfénybe a magyar rajzfilmben (pozitív hősként biztosan), a székely fiúcska személyében lép színre a hazai animáció első emblematikus ember- és egyúttal gyerekhőse, aki olyan gyerekfigurákat előlegez meg, mint Peti (Macskássy Gyula sorozatának hőse), Mézga Aladár vagy éppen Lúdas Matyi. A másik meghatározó újítás a fantasztikus mozzanatok ábrázolása. A kiskakas…-belicsodák még jórészt képen kívül játszódnak le, a Két bors ökröcskében már mindvégig képen belül jelennek meg a varázslatos események, mint a varjas erdő elvontatása, a Nap és a Hold égi helyzetének megváltoztatása (ennek attrakciója a film egyik legragyogóbb vizuális ötlete), vagy éppen a pokol kapujához vezető „expressz utazás” (amelynek iramát nagyszerű ritmikus montázs érzékelteti).

Két bors ökröcske látványvilágának kidolgozásához, a figurák és a miliő megformálásához a rendező és alkotótársai tanulmányozták a székely népművészetet; a gyönyörű természetábrázolást pedig Szőts István remeke, az Emberek a havason (1943) is ihlette. Különösen az alsó nézőpontból láttatott erdei terek esetében fedezhetjük fel a hasonlóságot, de ezt a kapcsolatot erősíti az is, hogy a Szőts-film fontos mellékszereplőjét, Üdő Mártont alakító erdélyi színész, Bihari József kölcsönzi a hangját a szinte a semmiből előtűnő öregapónak, s nem mellesleg a mesélőnek is, sugallva, hogy az öregapó és a mesélő egyazon személy.

1956 januárjában, a Kati és a vadmacska című Kollányi Ágoston-film kísérőprogramjaként mutatták be a Két bors ökröcskét, s bel- és külföldön egyaránt nagy sikert aratott. A II. varsói gyermekfilm-fesztiválon megkapta az I. díjat. Zeneszerzője, Ránki György önálló hangversenyt komponált a filmhez írt muzsikából, míg képeiből diafilm és mesekönyv is készült (utóbbit féltucat nyelvre fordították le). Macskássy Gyula még egy rajzfilmben épített népmesei témára (Okos lány, 1955), a Két bors ökröcske „folytatása” sokkal inkább a filmben tervezőként közreműködő Dargay Attila egész estés animációiban (főként az 1977-es Lúdas Matyiban) fedezhető fel. A Két bors ökröcske egyúttal a világhírű kecskeméti rajzfilmsorozat, a Magyar népmesék (1977–2011) tiszteletbeli elődje, némely epizódjának (például az 1984–85-ös harmadik évadból A mindent járó malmocskának és a Pinkónak) közvetlen előképe is.

Irodalom

Dizseri Eszter, Kockáról kockára. A magyar animáció krónikája 1948–1998, Budapest, 1999, Balassi Kiadó, 24–28.

Varga Zoltán, A kiskakas köpönyegéből. Macskássy Gyula mesefilmjei = Macskássy Katalin, Orosz Anna Ida, Orosz Márton szerk., Macskássy Gyula, Budakeszi, 2013, Utisz Grafikai Stúdió, 77–109.

Varga Zoltán, A magyar animációs film: intézmény- és formatörténeti közelítések, Szeged, 2016, Pompeji, 56–57, 112–116.