súgó szűrés
keresés

Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér

Szerző
Sütő András
Kiadás éve
1970
Műfaj
regény, szociográfia
Kiadás helye
Bukarest
Kiadó
Kriterion Könyvkiadó
Oldalszám
244
A szócikk szerzője
Papp Endre

Sütő András az Anyám könnyű álmot ígér című művével egyéni műformát teremtett. Az író édesanyja kérésére kezd naplóírásba, hogy megörökítse életüket. A napló azonban szétfeszíti hagyományos kereteit: műfajilag felöleli a szociográfia, a regény, a riport, az esszé, a vallomás, az elbeszélésfüzér, a memoár, a dokumentum és az irodalmi publicisztika azonosító jegyeit. Sütő szülőföld-könyvet írt, melyben számot ad szülőfaluja, a mezőségi Pusztakamarás településtörténetéről, demográfiai viszonyairól, folklórjáról, lakóinak sorsáról, saját családja történelembe ágyazott életéről. Közösségi bemutatása valós és teljes ábrázolásra törekszik. Az egyedi események sorában inkább az általános emberi vonásokat keresi; viszonyításaival, gondolati párhuzamaival a világkultúrát idézi meg. A tények igazságát a művészi megformálás hitelessége emeli a provincia gondjaitól az emberi létezés legmélyebb tartalmainak a feltárásáig.

Naplójegyzetei a több évszázados erdélyi emlékirodalom hagyományát folytatják. Az Anyám könnyű álmot ígér rokonságot mutat a népi írók szépirodalmi igényű szociográfiáival, így Illyés Gyula Puszták népe, illetve Tamási Áron Szülőföldem című műveivel. A mű a realista nagyregény mintájára gazdag, enciklopédikus igényű társadalomképet ad; nemzedékek szemléleti különbségében a történelmi átalakulásokat mutatja meg, akár a családregények. Anekdotákat, történeteket sorakoztat fel, esszészerű létfilozófiai elmélkedéseket közöl. A társadalomkutatás módszerei – a kommentár nélküli dokumentáció, a megfigyelés, az interjú, a riport, a statisztika, a beszélgetés – mellett felsorakoztat számos epikai formát: földrajzi leírást, családi krónikát, leveleket, kérvényeket, újságcikket, önéletrajzot; egyes történetei parabolaszerűek. Népdalszövegek közlésével, népszokások felelevenítésével, képzelt idill leírásával, lírai összegzéssel és vallomással, jelképessé emelkedő játékos párbeszéddel, zsoltárok megszólaltatásával, a litánia modorának alkalmi használatával az elbeszélő poétikussá teszi a prózai szöveget.

Szerkezetileg és szemléletileg a múlt és a jelen együttláttatása, a szimultanizmus és a teljességre törekvő láttatás, az élet ezernyi részletét megmutató mozaikosság jellemzi az Anyám könnyű álmot ígért. A pusztakamarási világnak objektív, az író személyiségén is átszűrt, líraivá nemesedett bemutatása idő- és élménysűrítéssel él. A regénynek két fő idősíkja van: egy objektív vagy lineáris és egy szubjektív vagy vertikális. Az eseményszerű egymásra következés lélektanilag motiválja a múlt számbavételét, a személyes tanúskodást. A sokféle epikus perspektívát az író személyes jelenléte, alakító, vallomástevő, magyarázó, elemző magatartása rendezi egységes művé. A könyvet nyelvi és szemléleti gazdagság jellemzi. Az írói elbeszélést az intellektuális líraiság, a képzettársító erő, a metaforateremtés, az eszmei sugallatosság, ugyanakkor a tárgyilagosság, a természetesség és a tragikumból táplálkozó humor és játék együttese teszi egyéni karakterűvé. Legfontosabb nyelvi eszköze a kép, amely többértelmű, szimbolikus sejtelmű. Az írói szemlélet sajátossága a meleg, bensőséges, családi otthonosság. Az élet védelmező tisztelete, a közösségi gondokban való osztozás jellemzi. Olyan emberi sorsok sokaságát mutatja meg, melyekben a kedély, a derű az önmegőrzés eszköze. Sütő a megmaradás fortélyát kutatja, s ennek során kegyetlen történelemről kell számot adnia. A megmaradás és megőrzés az írói megfogalmazásban céllá minősül: „Addig élünk, amíg módunkban áll visszafelé tekinteni”. A létfenntartás parancsa az alkalmazkodás kényszerét hozta magával. Gyümölcsoltó Gergely magatartását jellemzi a sorsesszencia: „A fű lehajlik a szélben, és megmarad, fiam”. A történelmi tapasztalat a folytonos újrakezdést avatja emberi szükségletté. A regény egyik összegző csomópontja, a néphagyományt bemutató, a halottakra emlékező temetői világítás jelképes jelenete a közös tulajdon, a szokás azonosságteremtő erejét teszi világossá. A világítás által „otthonos, meleg fényben úszik a temető”, és az elődök előtt tisztelgők arcára hullik a fény – a tradícióhoz ragaszkodó tudatok összeérése által lelki haza teremtődik. Az epikus kompozíció tetőpontja a nagyapó temetése. Az öreg élethagyatéka azt állítja: az embert nem lehet az emberre bízni. „Menten felfalja, vízbe fullasztja, megnyúzza egyik a másikat.” Sorstanúsítása arra utal, hogy erkölcsi-szellemi ideálok nélkül a létezés gyötrelem. S míg a halotti tor pátoszmentessége ugyan a realitásba ragasztja a szereplőket, addig a szőlőpásztor – alakja a keresztényi szimbolika alapján többletjelentéssel bír – elhantoláskor mondott sírkerti szavai már a magasabb perspektívára utalnak.

A regény középpontjában a szűkebb pátria nemzetiségi jellege áll. A pusztakamarási magyarság szétszóródása, fizikai-biológiai és lelki-szellemi romlása elemi humán életminőségek – a közösségi identitás, a nemzeti tudat, a sajátosság méltóságának – elvesztését jelenti. A negyedrészben magyar falu kisebbségének anyanyelvéből való kiesése, az író értékelésében, emberi mivoltuk leértékelődésével jár együtt. Az egyén ebben a helyzetben hangsúlyosan képviseli a közösségét. Az esztétikai hatást a minduntalan az élők nyomában járó tragikum tapasztalata, illetve az ezzel szembefeszülő méltóság eszménye határozza meg. A saját családi példa, jobbágy Sütő Mihály esete sűríti egybe és mutatja fel drámai erővel a létharcot: „kinek tizennégy tagú csapata tíz halottal s négy élő harcossal mintegy önmaga útiránya: a megsemmisülés ellen küzdve vágta keresztül magát egyetlen ringó bölcsővel a történelem drótakadályain”.

A mű kultúratörténeti jelentőségű. Az Anyám könnyű álmot ígér keltette fel a kisebbségi magyarságtól elzárt magyarországi közvélemény figyelmét a határon túli magyar irodalmak, s általánosságban a nemzeti kisebbségben élő magyarság sorsa iránt.

Irodalom

Görömbei András, Sütő András, Debrecen, 2007, Kossuth Egyetemi Kiadó.

Bertha Zoltán, Sütő András, Pozsony, 1995, Kalligram. (Tegnap és ma)

Ilia Mihály, Anyám könnyű álmot ígér, Kortárs, 1970/9.

Czine Mihály, Sütő András küldetése, = Uő., Nép és irodalom, 1–2., Budapest, 1981, Szépirodalmi.

Elek Tibor, Egy könyv igazságai. Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér, Hitel, 2007/2.