súgó szűrés
keresés

Polcz Alaine: Asszony a fronton

Szerző
Polcz Alaine
Kiadás éve
1991
Műfaj
regény
Kiadás helye
Budapest
Kiadó
Szépirodalmi Könyvkiadó
Oldalszám
196
A szócikk szerzője
Thimár Attila

Ebben a bár sokszor kiadott, de fontosságához képest kevéssé méltatott regényben leginkább az érintheti meg a mai olvasót, hogy a személyes – akár nagyon intim témák – és az országos súlyú események közvetlenül egymás mellett kapnak helyet, az egyéni életút és a közösségi, nemzeti történelem egybeszőve jelennek meg. A főszereplő asszony története szimbolikusan az ország sorsát is megjeleníti. Az 1989-ben készült regény utolsó mondatában a szerző ezt így foglalja össze: „Most ötven év múltán, ahogy a diktatúrák is pusztulnak, Erdély újból vajúdik, úgy látom háborús házasságomat, mint a világtörténelem falára festett magánfreskót.”

A regény epikai cselekménye az egyes szám első személyű elbeszélő asszony tizenkilenc éves korában kötött házasságának első évét fogja át, amelyet a II. világháború utolsó szakasza, Magyarország hadszíntérré válása határozott meg. A Kolozsvárról származó, és ott 1944-ben férjhez menő fiatalasszonynak a város románok általi megtámadásakor menekülnie kell férjével és rokonaival együtt, és sok kínlódás árán végül sikerül férje édesanyjához Csákvárra, az Esterházyak kastélyába kerülniük. Pár hónapos nyugalmi időszak után azonban utoléri őket a front, amely hosszú ideig, három hónapig hullámzik oda-vissza a településen, amelyet hol az oroszok, hol a németek szállnak meg. Ekkor éli át élete legborzalmasabb időszakát, a férjétől elszakítják, az orosz katonák sorozatosan megerőszakolják. A regény utolsó fejezete a békekötés után Budapestre, majd innen tovább Kolozsvárra történő utazását meséli el.

A regény azonban a háborús borzalmak átélése, az asszonyi sorsot végképp tönkretevő sorozatos megerőszakolások leírása miatt nem magánérdekű történetmesélés. A mai orvostörténeti adatok szerint az akkori Magyarország női lakossága negyedét, de inkább harmadát megerőszakolták az országon átvonuló, harcoló orosz katonák. Az ebben a regényben leírt traumák és azok feldolgozása, vagy egyáltalán kimondani tudása az egész országot érintő fontos tett és érdem. Abban, hogy Polcz Alaine a megtörténteket kimondja, pszichológusi képzettsége, az eltelt évtizedek feldolgozási munkája, és második férje, Mészöly Miklós lelki segítsége is közrejátszott, hiszen erről a témáról még az utóbbi évtizedekben sem igen beszélnek hazánkban, noha a történtek feldolgozása nélkülözhetetlenül szükséges.

Ebből következik az is, hogy a téma súlya, társadalmi érdeke dominánsabbá, jelentősebbé válik, mint a kifejezésmód esztétikai megítélése, bár a regény ez utóbbi szempontból is jelentős értéket képvisel. A hagyományos, lineáris történetvezetésű elbeszélő vallomásként meséli el a történteket, a szövegben Miklósként megnevezett Mészöly Miklósnak, noha a megszólítotthoz irányuló narratív odafordulás csak három helyen olvasható a műben. A vallomásos jelleget erősen átalakítja a tárgyilagos hangnem, az érzelemmentes és ehhez kapcsolódóan ítéletmentes előadásmód, amelyben a háború alatt, különösen a front elvonulásakor megélt eseményeket olvassuk. Sok esetben a narrátor megpróbálja megérteni az ellene fellépők belső motivációit is, igaz, ez többnyire csak kérdésekben tud megformálódni, mint például abban a jelenetben, amikor a menekültpincében lakó közel százfős közösség tétlenül és szótlanul nézi végig, ahogy egy fegyveres orosz katona, mindenki szeme láttára magáévá teszi a főhősnőt.

A cselekményeken túl a regényben fontos szerepet játszik a korfestés is, részben a tárgyi, lakóhelyi környezetek (a Kolozsvári otthon, a csákvári Esterházy-kastély, a rommá vált Budapest) erős tömörítés mellett is érzékletes leírásával, részben a kor embere általános véleményének rögzítésével. A narrátor stílusa erősen lecsupaszított, kis mértékben sem metaforikus, viszont több helyen önironikus megjegyzések teszik oldottabbá a szöveget.

A korbeli recepció nagyon sokra értékelte a könyvet, szinte minden olvasót és kritikust megrendített a szerző bosszútól és öncsalástól mentes nyugodt hangnemű előadása saját pokoljárásáról. Történelmi tettnek tartották a tények vádaskodás nélküli kimondását. A regényt több külföldi nyelvre is lefordították, színpadi változat is készült belőle, amelyet bemutattak 2012-ben.

Irodalom

Vathy Zsuzsa, Pokoli tornák, Kortárs, 1991/7.

Orbán Ottó, Írni annyi, Kortárs, 1991/8.

Balassa Péter, Varga Lajos Márton, Az élet förtelme és szépsége (Polcz Alaine:Asszony a fronton), Jelenkor 1991/10.

Zsadányi Edit, Vérző sebek és „vérző sebek” Az abjekt mint testbeszéd Kertész Imre Sorstalanság és Polcz Alaine Asszony a fronton című művében, Literatura, 2010/4.

Séllei Nóra, A női test mint áldozat: Polcz Alaine: Asszony a fronton = Az áldozat reprezentációi, szerk. Balogh László Levente, Valastyán Tamás, Debrecen, 2016, Debreceni Egyetemi Kiadó.