súgó szűrés
keresés

Veress Miklós: Bádogkirály

Szerző
Veress Miklós
Kiadás éve
1975
Műfaj
vers
Kiadás helye
Budapest
Kiadó
Szépirodalmi Könyvkiadó
Oldalszám
155
A szócikk szerzője
Vasy Géza

Harmincévesen mutatkozott be első önálló verseskötetével Veress Miklós, ám a pályakezdők akkori igencsak népes seregében máris figyelmet keltett az Erdő a vadaknak (1972). A kötet élére kiemelt címadó mottóvers a maga korában meghökkentő hangot ütött meg: „bezárva mindenféle hitbe / bezárva minden nagy csodába, / pőre ég alatt kifeszítve / kinek keresztről csüng a lába / és vért köpköd az éjszakába / úgy állok itt isten bohóca / nyomorúsággal takarózva […]”.

Önnön lehetőségeit kutató szimbolikus önarckép ennek a versnek az egésze; s a költő második könyvében, a Bádogkirályban is meghatározó a saját szerepét kereső vívódás. Mit tehet a költő, mi a feladata? A huszadik század második felére a költő világot formáló erejének hite, „váteszi” szerepe megrendült. A Bádogkirály mottóverse, A néhai poétára emlékezve is a költőszerep radikális megváltozását emeli a kötet élére. Az egymásba néző arcok a néhai és a jelenkori költőlét szembesítésével lényegre törően tárják fel az azonosságot és különbözőséget. Veress Miklós szükségesnek tartja a művész társadalmi felelősségvállalását, de a megvalósítás mikéntjében bizonytalan: a versek csak lehetséges válaszokat és megoldásokat rajzolnak fel. A kötetcím, a „bádogkirály” minősítés sem egyértelmű, s az egyes versek szemlélete, hangoltsága csak fokozza a disszonanciát. A kötet címadó motívuma önmagában az útszéli Krisztus-keresztre utalhatna, s ez akár rájátszás is lehetne a néhai poéták sorsára. A Tűz a szeméttelepen versben viszont minden kérdésessé válik. Míg a néhai poétákat idéző szöveg a pátoszos patriotizmushoz kapcsolódott, ez a mű sokkal inkább a neoavantgárd groteszk-tárgyias látomásaihoz. Megkettőződött, kétarcúvá vált a költő-szerep, s ennek hangsúlyozása szükségszerűen vezetett el a groteszkhez. A rejtélyesebb, talányos szövegű látomásban a költő jelképes tűzben különböző költői magatartások elidegenített képeivel szembesül: „Körüllobognak: / földignyelvű bohóc az egyik / s hátsó felére festve krisztusarc / ha meghajol beszúródnak a tüskék”. A bohóc- és a Krisztus-motívum elszakíthatatlan egymástól, ugyanakkor feloldhatatlan ellentétességet fejez ki. Ennek humanizálására született meg a „bádogkirály” szimbóluma. A vers ugyanakkor nem villant fel semmiféle feloldást, a tűzből nem támadhat fel a főnixmadár. Viszonylagossá válik minden, ami fenséges volt.

A táviratok B-nak ciklus két fejezetre tagolódik, a Levelek Wolandhoz és a Woland jegyzeteiből című alkotásokra. Bulgakov klasszikus műve inspirálta a szöveget, s Veress Miklós epikolírikus megjegyzéseket fűzött a regényhez. Nem értelmezte át, csupán saját élettapasztalataival törekedett az abszurd, a groteszk, az embertelen valóságelemek bemutatására. A kőzászló ciklus egyértelműen a költő-szerep konfliktusosságával néz szembe. Ha közvetítéssel, akkor egy-egy költő sorsába képzeli bele magát (Vörösmarty, Kosztolányi). Máskor közvetlen lírai vallomásokban: a költő azonossá válik egy kiszolgált sárkánnyal vagy a griffmadárral. A korabeli fogadtatás a kötet kapcsán a költőnek a nemzet ügyei iránti évszázadokon átívelő azonosulását, elkötelezettségét emelte ki. A Csillagtűz Petőfi-ciklusa, a kőzászló-ciklusban megidézettek azt sugallják, hogy a küzdelmet nem lehet feladni: „menne az arcom közéjük / szememben hű dühök / de zárt a sor és néma / parancsuk visszalök” (Egy panaszfal: a hősök). Ezt az életprogramot legteljesebben a kötetet záró Aeternitas című vers bontja ki. A barokk kor költőjének, Nyéki Vörös Mátyás emlékének szentelt, vele vitázó mű az elkötelezett élet vállalását hirdeti.

Veress Miklós szemlélete néhány évvel később mind határozottabban elégikussá változott. Kevésbé lesz hangsúlyos az emberiség történelmi útja, az egyetlen emberéletnyi távlatban belátható és átélhető egyéni élettörténet kerül a fókuszba.

Irodalom

Vasy Géza, Bádogkirály, Jelenkor, 1977/2. = Uő., Veress Miklós; Uő., Tíz kortárs költő, Miskolc, 2007, Felsőmagyarország Kiadó.

Tarján Tamás, Veress Miklós = Fiatal magyar költők 1969–1978, Budapest, 1980, Akadémiai Kiadó.

Görömbei András kérdéseire válaszol Veress Miklós = Görömbei András, Kérdések és válaszok, Lakitelek, 1994, Antológiai Kiadó.