súgó szűrés
keresés

Ács Margit: Beavatás

Szerző
Ács Margit
Kiadás éve
1979
Műfaj
regény
Kiadás helye
Budapest
Kiadó
Szépirodalmi Könyvkiadó
Oldalszám
219
A szócikk szerzője
Monostori Imre

A szerző első regényének (második széppróza-kötetének) erős indítása van. Arra a pszichikai jelenségre építkezik, amely szerint a külföldi (különösen a „nyugati”) turistaút a maga nem rögzült kínálataival, eseményeivel akarva-akaratlan fölzaklatja a mindennapi élethez idomult, sok mindent a szőnyeg alá söprő tudati és érzelmi világ működését, miközben (esetleg mélyebbre hatóan) új perspektívákat is megéreztet. A gátlások nemcsak szorongatnak, de adott esetekben föl is szabadul tőlük az ember. Ez történik e karcsú – ám tömör – regény főhősével, Laurával is, aki egy háromnapos velencei utazás megrázkódtatásai során szembesül élete egyik nagy, mindaddig tudat alá szorított kérdésével: a nő–férfi kapcsolat örök dilemmáival, a neki tetsző élet, a személyes szabadság megtalálásának komplikált kihívásaival.

A három fiatal magyar értelmiségi (Laura, a csöndes, de figyelő gyógytornász, férje, Károly, a megbízható és kiegyensúlyozott építész, valamint annak öccse, Ambrus, a lázadó angoltolmács) önbizalommal és az útikönyvek tartalmát többé-kevésbé elsajátítva nemcsak hagyják, hogy reájuk zúduljon a rengeteg kultúratörténeti látványosság, de filozófiai, szociológiai, művészettörténeti ismereteiket is latba vetik. Európa közép-keleti zónájának bölcsességével kommentálják, értékelik, minősítik ennek a csodavárosnak a történelmét, szokásait, művészetének, építészetének sok évszázados jelenléteit. Sétáik során találkoznak ír fiúval, amerikai lánnyal s egy olasz kommunista ifjúval is. Ennek következtében társadalomtörténeti és etikai viták is terhelik az alkalmi turistautat. Bibliai és filozófiai tézisek, szokatlan párbeszédek keretezik a szokványosnak látszó külföldi kirándulást. Nem egyszer a szekularizált kisvilág próbál nekifeszülni az évezredes tradícióknak, törvényeknek. Az otthoni, félig-meddig polgárias kötöttségek itt ellankadnak, e különleges helyzetben lassan másféle, új gondolati elemek kerülnek előtérbe.

Ami igazán erőssé és színessé teszi ezt a történetet – már a legelső mondatoktól kezdve – az a jellegzetes Ács Margit-féle széppróza értékeinek bőséges megnyilvánulása. Az eredeti gondolatiság, másfelől a megjelenítés művészi igénye: az írói „anyag” sok helyütt mintegy vizuálisan is élvezhető feltárulkozása. A legapróbb részletekre is kitérő írói megelevenítések piciny, rebbenő apróságok rögzítésére is kiterjednek; az idegen építészeti és kultúratörténeti látványosságok érzéki megjelenítései gazdag keretbe foglalják a látszólag mindennapi történetet. Mindazonáltal a szerző a dokumentatív keretet is érvényesíti: a szereplők, a történetek jelenetező, időbelileg szakaszoló közegben szemlélhetők. (Csütörtök déltől vasárnap hajnalig.)

Valóban csak látszólagosan hétköznapi ez a történet Velencében, hiszen az idegen környezet gondolatilag és érzelmileg megemelő, de egyben „szétrázó” hatásai alól a regény hármasa sem tud szabadulni. Legalábbis a csöndes Laura és a lázadó Ambrus nem. Igen finom rávezető cselekménytöredékek, pillanatok vannak elszórva már a történet elején, amelyek arra utalnak, hogy Laura érdeklődését fölkeltette férjének öccse, s érzelmileg is vonzódik hozzá. Majd egy külön kirándulásukon könnyen lesznek egymáséi. Innen továbblépni a regényben: dramaturgiailag nem egyszerű írói feladat.

Késleltetés következik: a regény kis történelmi esszékkel folytatódik. A testvérek történetfilozófiai vitába keverednek az ír fiúval (és egymással), a magyar történelem 13–14. századi fejezeteit idézik fel, melynek során feltárul a nyugatias, illetve a keleties történetszemlélet különbözősége, a szabad polgári, valamint a nyomott rendpártisághoz szoktatott, politikailag meghatározott viselkedés különbsége. Ilyen vitatéma például a haza mibenléte, a nemzeti és a világpolgári attitűd értékei és különbségei. Létezik-e nemzeti tudat, avagy csupán a személyiség diktálja a magatartásformákat? Mit jelent magyarnak lenni? Miben ragadható meg a hazaszeretet fogalma? Létezik-e egyáltalán? Ambrus fogalmazza meg az eltérő magatartásminták okait, egyben következményeit, utalva a két idegen útitárs világ- és önszemléletére: „ebben a két fiúban már nem fejlődött ki az érzék a mártírsors esztétikuma iránt”. Vagyis: a sok évszázados történelmi sérelmek a nyugatias világképben és életfelfogásban már nem terhelik az egyén mindennapi létét és vágyott perspektíváit.

Habár ezek az okfejtések, gondolati kitérők lelassítják a regény sodrását, a drámai befejeződés nem várat sokat magára. Miután mindhárman cserbenhagyják a hirtelen eszméletét vesztett ír fiút, kiderül, hogy egyikükben sincs meg az erkölcsileg evidensen elvárható kötelesség egy embertársuk iránt. Ebből következően minden korábbi viselkedési értékrendjük és „történetfilozófiai” koncepciójuk (ha volt) jogossága és hitelessége is megkérdőjeleződik. Ez a hirtelen kialakult válsághelyzet vallomásra kényszeríti Laurát is, aki legalább a saját életében szeretne „főszereplő lenni”: Károly minden könyörgése ellenére összecsomagol, és eltűnik a vasárnapi velencei virradatban.

A „beavatás” – több síkon és több értelemben is – bekövetkezett.

Irodalom

Kabdebó Lóránt, Ács Margit: Beavatás, Kortárs, 1978/12.

Budai Katalin, Válás Velencében, Élet és Irodalom, 1979. szept. 8.

Iszlai Zoltán, Szerelem Velencéig, Tiszatáj, 1979/11.