Láng Zsolt: Bestiárium Transylvaniae

Láng Zsolt több mint egy évtizedes írói munkával megalkotott nagyszabású epikai vállalkozásának legfontosabb poétikai újítása a történelmi hitelesség igénye nélkül felidézett historikus régmúlt, valamint a valóság- és cselekményformáló természetfeletti erők együttes ábrázolásában ragadható meg. A magyar prózahagyományban előzmény nélkülinek tekinthető írói alkotástechnika mindezt rendhagyó módon valósította meg, amikor a történelem genealógiai jelentését az emberi és állati létmódot összekapcsoló mágikus világkép egészében vitte színre. A regényműfaj megújításának igényét a szerző ugyanakkor nem a történelem iránti érdeklődésre vezette vissza, művészi gyakorlatában képzelet és valóság szembeállítását egy harmadik (mágikus) alternatíva révén, a „tükör valóságának valóságát” ábrázolva kívánta meghaladni. A regény architextuális irodalmi mintája a valós és képzelt állatokról szóló példázatok gyűjteménye, a magyar irodalomban a 16–17. században megjelenő bestiárium volt. A morális tanulságot közvetítő régi bestiáriumok tetralógiaként általában a négy őselem (levegő, tűz, víz, föld) alapján épültek fel. Prózaművéhez Láng elsősorban az első magyar nyelvű állattani könyv, Franzius Farkas Egy jeles Vad-Kert, avagy az oktalan állatoknak könyvekbe foglaltatott teljes históriája (1702) ötkötetes munkáját használta fel, de a bestiáriumok mellett Kemény János önéletírása, Gelei és Apáczai históriái, valamint Borges Képzelt lények könyve is fontos inspirációs forrást jelentett számára.   

A Bestiárium Transylvaniae metafikcionális felépítéséből adódik, hogy az ábrázolt történelmi világ esztétikai illúziójának megteremtésekor a fantázia saját fikcióképző karakterét mágikus jelentésében aktualizálja. Láng epikai művében a különböző fantasztikus állati lények és a szenvedélyeiknek kiszolgáltatott emberi szereplők egyaránt az imaginárius mágikus hatalmának alávetett lélekvilág részesei. A mágia a lélek fölött a vágy erejénél fogva gyakorol hatalmat, ezért válhat a szerelem a cselekmény legfőbb mozgatórugójává, amelyben a vágybeteljesülés az érzéki test szenvedéstörténeteként beszélhető el. A regény legfontosabb művészi kifejezésmódját az emberi és állati világ határait egymásba nyitó, átjárhatóvá tevő bestialitás jelenti. A műben az elállatiasodott ember és az emberi vonásokkal felruházott állat a test anyagi valóságába alámerült lélek animális létállapotát jelenítik meg, melyet a szöveg az érzéki excesszusok kimerítő és széles körű stiláris leírásai révén közvetít. A vágyéletnek kitett test integritásának mágikus-démonikus erők általi felemésztése az ismétlődő kegyetlen mészárlásokban, véres kivégzésekben, a zabolátlan szenvedélyek tobzódásában, valamint a mértéktelen kulináris élvezetekben, féktelen ivászatokban egyaránt megjelenik.

Láng erdélyi bestiáriumának első része, Az ég madarai (1997) tizenkét fejezetcímében egy-egy madárnév szerepel. A kötet mitikus ornitológiájában az állatok nem csupán illusztratív funkcióval bírnak, hanem az Erdélyi Fejedelemség 1540 és 1690 közt játszódó eseményeinek alakítóiként kapnak szerepet. A cselekmény Sapré báró Vidrányi Xénia iránt érzett szerelme köré épül, a báró első lánykérésének kudarcát politikai, alkímiai, mágikus praktikák és machinációk révén próbálja feledtetni. A mű zárásában a harmadik fontos szereplőre, Péter páterre hárul a szemtanú feladata, neki kell közelről végignéznie, miként valósul meg látványos ceremoniális külsőségek között a szerelmi egyesülés Sapré és Xénia egymásra szegezett testének kereszthalálában. A hat év várakozás után, 2003-ban kiadott A tűz és a víz állatai az ortodox szerzetes Eremie útjáról szól, aki tizennyolc évesen maga mögött hagyja a hegyi kolostor aszketikus közegét, s a Moldvai vajdaság hétköznapjainak profán világába alászállva jut el a női test érzéki megtapasztalásáig. A narratív alaphelyzet szerint Eremie egy ismeretlennel folytatott beszélgetésben meséli el életét, melynek részét alkotja a tűz angyala általi elragadtatásban feltáruló Vazul/Despotes 16. századi betéttörténete is. A szöveg megidézi Az ég madarai kötetét, amelyet a főszereplő akkor vásárol meg, mielőtt az állatkertben szembesül vele, hogy a mágikus szabadság „szárnyas lényei” miként sínylődnek immár bezárt rabként ketreceikben. A harmadik kötet, A föld állatai (2011) Szatmárnémetiben játszódik, ahol a magyar líceum diákéletének ábrázolása szorosan kapcsolódik a Ceauşescu-diktatúra utolsó időszakához. Az állatvilág ezúttal a város főtere alatt élő patkányok életén keresztül jelenik meg a műben. A női főszereplő története az 1989-ben kitört forradalommal zárul, a történelmi fordulópont egybeesik azzal a pillanattal, amikor Bori sikeresen kimenekíti szerelmét Kharisz, a város alatt élő víznyelő szörny birodalmából.

Láng Zsolt műve a lélek szabadulásvágyának katartikus történetét a mágikus képzelet nyelvén adja elő. Lenyűgöző epikai világot tár az olvasó elé, ahol az embert az állatok mint „a teremtés eikón legomenonjai” kísérik végig útja során.

Teljes kiadás: Bestiárium Transylvaniae I–III.
I. Az ég madarai. Pécs, 1997, Jelenkor, 239 p.
II-III. A tűz és a víz állatai. Pécs, 2003, Jelenkor, 403 p.
IV. A föld állatai. Pozsony, 2011, Kalligram, 310 p.