súgó szűrés
keresés

Keszi Imre: Elysium

Szerző
Keszi Imre
Kiadás éve
1958
Műfaj
regény
Kiadás helye
Budapest
Kiadó
Magvető Könyvkiadó
Oldalszám
469
A szócikk szerzője
Horváth Péter

Bár Keszi Imre zenekritikusi tevékenysége mellett több műfajban gazdag irodalmi korpuszt hagyott maga után, ma mégis leginkább a kommunista kultúrpolitika elvtelen kiszolgálójaként kivívottnak kétes hírneve őrzi az emlékezetét. Az 1958-ban kiadott Elysium írói életművének legfontosabb darabja, amelyben a vészkorszak művészi ábrázolására vállalkozott. Minden bizonnyal saját tapasztalatai is inspirálták ebben, az író a munkaszolgálatot követően előbb megszökött a deportálás elől, majd feleségével, Hajnal Anna költővel együtt a fővárosban bujkálva vészelte át a nyilas uralom időszakát.

Az Elysium egy olyan kései alkotó periódusban született, amikor Keszi pártpolitikai karrierje végérvényesen megfeneklett, s a Színművészeti Főiskoláról is elmozdították. A tárgyválasztásnak a korszellem sem kedvezett, 1956 után a zsidó népirtás még kevésbé jelenhetett meg saját jogon közéleti-művészi témaként, ha mégis szóba került, értelmezését az antifasiszta történelemszemlélet határozta meg. Mindezek dacára Keszi munkáját kiadták, s bár mindössze három rövid ismertetés jelent meg róla, a hatvanas évektől engedélyezték francia, német, szlovák és japán nyelvre való lefordítását. A recepcióban a Szántó Erika rendezésében bemutatott film nyitott új fejezetet, amely 1986-ban ráirányította a figyelmet a műre. A kilencvenes évektől kezdődően már az önéletrajzi visszaemlékezéseken túlmutató, mint a holokauszt első művészi erejű epikai alkotását igyekeztek az irodalomtörténeti kánonba beemelni, kevés sikerrel. A regény kompozíciója két nagy epikai egységből áll, amelyben két külön szálon bontakozik ki a cselekmény: a kiszolgáltatott gyermekszereplő áldozattörténetét a Szekeres család és segítőik túlélésnarratívája egészíti ki. A szerkezeti tagolás szerint a gyermeki nézőpont és a rokonok, barátok körének történései felváltva követik egymást, az egyenes vonalú elbeszélés tehát folyamatos síkváltások szerint szerveződik. A történések ideje a július 6-án zajló csendőrpuccstól Budapest szovjetek általi ostromáig tartó közel hét hónapot fogja át. Az első rész a tízéves Szekeres Gyuri elfogásával veszi kezdetét, akit sorstársaival együtt a csendőrök a budakalászi téglagyárba terelnek, majd az éjszaka leple alatt Auschwitzba deportálnak. A szövegben a holokausztirodalom visszatérő alapmotívuma, a vonatút ezúttal az élet és a halál, az evilág és a túlvilág közti határátlépés alakzataként funkcionál. A második részben a főhős kivételes testi adottságainak köszönhetően orvosi kísérletek alanya lesz az elysiumi gyermektáborban. Keszi figyelemre méltó szerzői invenciója, hogy az antik alvilág analógiájára ábrázolja a koncentrációs tábort, ahol végül a gyermekek gondtalannak tűnő élete is Tartarosz krematóriumának martaléka lesz. A gyermekek tömeghalála a származási alapon, fajként megbélyegzett zsidóság pusztulásában a bevégzett népirtást jelképezi. Az alvilági infernó zárt mitikus szférájának ellenpontjaként az evilági élet síkja a történelmi realitást széleskörűen ábrázolja. Keszi árnyalt jellemrajzai hitelesen, ellentmondásos mivoltukban elevenítik meg a kor jellegzetes figuráit, a csendőröket, a Zsidó Tanács tisztségviselőit, a magyar katonatiszteket és a minisztériumi vezetőket, valamint az egyes zsidóidentitások képviselőit. Az elbeszélésmód nélkülözi a drámai intonációt, a kívülálló narrátor tárgyilagos visszafogottsággal közvetít az események fejleményeiről és a szereplők lelkivilágáról. A mű kulcsszereplőjének Zsámboky volt belügyi tanácsos számít, amennyiben ő testesíti meg a „harapós humanistát”, aki az életét kockára téve minden tőle telhetőt megtesz az üldözöttek megmentéséért. Keszi az ő pozitív alakjában formálta meg a humanizmus eszmei képviselőjét, amivel a kultúrpolitika ideológiai normáinak is eleget tett. A cselekményszerkezet előre vetíti a végkifejletet, amely egy cipész jóslata köré szerveződik, miszerint a gyermeket egy fehér ruhás katona az ölében fogja visszahozni. A zárlatban a jövendölés a szovjet katona által a Zsámboky házában maradt túlélők részére átnyújtott, megbékélést és jóvátételt szimbolizáló kenyérben nyeri el beteljesülését. Az utolsó gesztus egyértelmű üzenete, hogy a humanizmus Auschwitz után is megőrzi létjogosultságát, összekötő hidat képezve a múlt és a kommunista jövő között.  

Keszi nem csupán a zsidóüldözések időszakát, hanem a megmaradt túlélők háború utáni sorsát is megírta Szőlőből bor (1961) című regényében. Mindkét esetben az írói modellválasztás egyazon eszközével élt, amikor hozzá közel álló személyek történetét használta fel forrásként. Az Elysium esetében a zenetudós Szabolcsi Bence fiának a tragédiája szolgált kiindulópontul, a Szőlőből borban Kner Imre gyermekének öngyilkosságát elevenítette fel. A magyar zsidóság traumáját feldolgozó prózai fikciók közt Keszi regényét az a sajátos ideológiai perspektíva különbözteti meg, amely a kollektivista humanizmus jegyében formálta irodalmi műalkotássá a holokauszt eseményét.

Irodalom

Földes Anna, A holokauszt a magyar (próza)irodalom tükrében, = Tanulmányok a holokausztról, Szerk: Randolph L. Braham, Budapest, 2007, Balassi Kiadó.

Scheibner Tamás, Utópiák igézetében: Keszi Imre és a zsidó-magyar együttélés, Irodalomtörténet, 2013/4.