súgó szűrés
keresés

Bari Károly: Holtak arca fölé

Szerző
Bari Károly
Kiadás éve
1970
Műfaj
vers
Kiadás helye
Budapest
Kiadó
Szépirodalmi Könyvkiadó
Oldalszám
66
A szócikk szerzője
Jánosi Zoltán

Az 1952-ben, Bükkaranyoson sokgyermekes cigánycsaládban született Bari Károly nevét már középiskolás korában ismertté tette a 14 és 16 éves kora között írott verseit tartalmazó, Domokos Mátyás közreműködésével megjelent Holtak arca fölé című első kötete. A gyermekkor szenvedéseinek, a cigánysors jelenének és múltjának, hiedelmeinek, népe mítosz- és rítusvilágának, valamint a közösségi sors és a személyes küldetés felmutatásának képeit egymásra rétegző költemények a diák szerzőt hetek alatt a fiatal magyar költészet élvonalába emelték.

A könyv négy ciklusa négy tematikai kört lirizál: az eredetet, a kiválás erejét és fájdalmát (Hegedűk vijjogásából), a küldetés és a szabadságvágy küzdelmes látomását (Mese), a szerelem örömét és tépettségét (Menyasszonykérő) és a távlatosabb társadalomértelmező programot (Azt hiszitek). Közös poetizáló erejük a cigány és a magyar népi tudat s a látomásos magyar lírai hagyomány talaján kialakított intenzív képalkotó és valóságelemző költői nyelv. Vörösmarty, Petőfi műveinek emléke Nagy László és Juhász Ferenc folklórintegráló és metaforateremtő újításainak tanulságaival társul. Élesen stilizált, helyenként az artisztikum dekorativitásába is áthajló képiségét a sorsfeltáró analízis ereje hatja át. Ez egyszerre hordozza a korabeli cigány lét társadalmi kitaszítottságának motívumait, szociografikus mikroképeit s e nép világ- és önszemléletének jegyeit, tudatszerkezetét. A cigányság múltjának, jelenének, identitásának és elképzelt jövőjének a kötetbe fogott képleteivel e sorsállapot tarthatatlanságát is és kitörési vágyát is tudatosítja a szerző. Barinak a cigányság életéről, kultúrájáról, hiedelmeiről, népköltészetéről újszerűen hírt hozó könyve ezért Sinka Istvánnak a magyar népi tudatelemeket a műveltebb poézisbe átlényegítő költői – és politikai – fellépéséhez mérhető.

A művek gondolati alapszerkezete mind a négy ciklusban elemi sorshelyzeteket- és célokat, kritikus társadalomképet s nyíltan lázadó költői programot fogalmaz meg. A költemények erejét az egyszerre szenvedélyes és fegyelmezett képalkotás, a hagyományt, a jelent és a jövőt is ötvöző poétikai összetettség s a metaforákat újszerűen halmozó – Szergej Jeszenyin, García Lorca hagyományára is visszatekintő – festményszerű látványintenzitás adja. A könyv élére illesztett Viharok című nyitóvers a származást, a küldetésre elhivatottságot és az esztétikai látásmód természetét ars poetica-erővel jelöli meg. A felfokozottan működő képalkotás, a folklórbeépítés már e versben a cigánysorsot analizáló szociografikus képekkel telítődik. A szövegben egyformán hangsúlyozódik a cigány (és a magyar) kulturális örökség, tűnnek fel az „ős balladák” „vérüket a feneketlen kőkorsóba” „köpködő” „befalazott asszonyai”, valamint a mikroelemeiben élesen realista társadalom- és környezetfestés: „zsupp-tetős házunk szalma-szilánkokkal teleszórt portája.” A fegyelmezetten szervezett látomás-zuhatag, pontosan előlegezve e kötet (s részben Bari későbbi költészete) mítoszt, folklórt, sors- és környezetanalízist, küldetéstudatosítást adó alaprétegeit, e létközegek szorításában mutatja fel a gyermekkorát éppen elhagyó s arra visszatekintő költő társadalmi küzdelmekre is készülő állapotát. A Hegedűk vijjogásából című első ciklus a nép- és önfelmutatást végző létnek ezt a helyzetét járja körül széles – a családra, a rokonságra (Anyám; Reátok terítem; Rekviem), a szellemi és társadalmi örökségre (Cigányok sírjánál; Éjszaka; Vándorcigányok) vonatkozó – kitekintéssel. Dominánsan jelenik meg benne a közösségéből kiszakadó, de annak sebeit markánsan az arcára író, népe lelkiismereteként a történelembe lépő férfi képe. (Kihülnek arcomon; Szökés; Táltosfiú) Az énfelmérés és a küldetés arányainak, viszonyítási pontjainak kijelölése képezi a ciklus fő vonulatait, a vallomás-vállalás alapszándékával: „hogy fölmérhessem magam, / hogy csillagot fakasszak vérből, verítékből.” (Kínom indított útnak) A cigány életképelemek a Vándorcigányok soraiban átfogó kompozícióvá állnak össze. A mű visszahelyezkedik a cigány múltba, a szegény, de szabad sorsot emeli, szinte meseien stilizált szépségeivel és kulturális hagyatékával (babonák, törvények, szokások) a jelen elé. Bari magát a cigány történelmet teszi – annak alapmotívumával: a vándorlással – egyszerre mitikus, históriai és transzcendens vonatkozásában lényegszerűen láthatóvá. A Hegedűk vijjogásából költemény komplex módon sűrítve magába az egység tematikai és stílusrétegeit, Ady A föl-földobott kő című versének 20. századvégi, cigánysorsból kiforró tükrévé válik.

A második ciklussá alakított, a szerzőnek még 14 éves korában írott Mese című költeménye – szintén a népmesék, mítoszok, Nagy László és Juhász Ferenc poétikai ösztönzésén – a szabadságeszme küzdelmét jeleníti meg a táltos „vadló” és a „csudafiúszarvas” egymásba ötvözött látomásaiban. A Menyasszonykérő harmadik ciklusa a szerző szerelmes verseinek kilenc művet tartalmazó s a folklórösztönzéseket ebbe az irányba hajlító (Fekete ajtó; Kardokba öltözött tulipán) gyűjteménye, benne rítusimitációval (Menyasszonykérő) és szonettbe (Örökké szerelemben) vagy bukolikus emlékű párbeszédbe (Szerelem) öltöztetett vallomással. Az Azt hiszitek – a kötet címadó versével szintén kilenc műből álló – záró ciklus Barinak a társadalom ellentmondásait már a cigánysorson túl is éles, kritikai (Az ítélet napján; Emlékezzetek; Körmenet), programos költői példákat is megszólító (Petőfi; Radnótihoz) történeti és poétikai lázadása.

Az első kötet mintegy prognosztizálja is Bari Károly későbbi életművének tartalmi és esztétikai irányvonalait. Néprajzi, műfordítói, kultúraközvetítő és képzőművészeti munkásságának, kultúrpolitikai küzdelmeinek bölcsőjét egyaránt ez a kötet ringatta, és számos, a szerző után fellépő cigány származású alkotónak (költőknek, íróknak és festőművészeknek) adott felszabadító ösztönzést.

Irodalom

Domokos Mátyás, Konok gyurma a világ. Bari Károlyról – többször és sokféleképpen, Tiszatáj, 1977/2.

Lengyel Balázs, Hol kezdődik a költészet? = Uő., Verseskönyvről verseskönyvre, Budapest, 1977, Magvető.

Féja Géza, Az utolsó nomádok, = Uő., Törzsek, hajtások, Budapest, 1978, Szépirodalmi.

Kelemen Zoltán, „Nehéz élet az ének”. Bari Károly költészetéről, Új Forrás, 2015/5.