súgó szűrés
keresés

Sütő András: Itt állok, másként nem tehetek

Szerző
Sütő András
Kiadás éve
1975
Műfaj
dráma
Kiadás helye
Bukarest
Kiadó
Kriterion Könyvkiadó
Oldalszám
152
A szócikk szerzője
Papp Endre

Sütő Andrásnak az 1970-es évek elején írt két drámája, az Egy lócsiszár virágvasárnapja és a Csillag a máglyán összetartozó művek. Mindkettő a 16. században, közvetlenül a reformáció utáni időszakban játszódik. Témaválasztásában a hitújítás vívmányainak és szellemisége megőrzésének, illetve továbbvitelének a kérdéseivel foglalkozik. Filozofikus jellegűek, műfaji előképük a hitvitázó dráma. Hitviták sorában elemzik és ütköztetik a magatartás-választás, az erkölcsi helytállás dilemmáit. Az időrendet követő, a drámai összeütközést a mű tetőpontjára állító dramaturgiájukban, egyszerre analizáló és stilizáló jellemábrázolásaikban a hagyományos történelmi drámák szerkezetét követik.

Az Egy lócsiszár virágvasárnapja az igazságkereső ember tragikus történetét adja elő. A mű alapanyaga Heinrich von Kleist Kohlhaas Mihálya (1810), amelyet lényeges elemeiben megváltoztatott az átdolgozás. Sütő hőse törvénytisztelő polgárból válik forradalmárrá. Tetteiben a kényszerűség dramaturgiája működik: úgy válik önmaga ellentétévé, hogy közben küzd a változás ellen, látva annak veszélyességét. Kolhaas lovait az úri önkény elveszi, szolgáját összeverik. A törvényhez folyamodik, s folytat haláláig tartó küzdelmet a törvény érvényesítéséért. Kolhaas naiv igazságkeresése felesége halálát okozza. Ekkor választja a fegyveres harcot, s lép a „térdeplő reménység” helyett a „fölegyenesedett reménytelenség” útjára. Megváltozott belső meggyőződését Luther wormsi beszédének szállóigévé vált szavai hitelesítik: „Itt állok, másként nem tehetek…” Sorsának paradoxona, hogy csak kifosztottságában ébred rá megalázottságára, illetve attól a rendtől várja a maga védelmét, amely más hatalmi érdekek védelmére készült. E belátás miatt nevezhető a felismerés drámájának; központi konfliktusa a főszereplő és Luther vitája. Hiába érvel Kolhaas azzal, hogy az egyén igazsága nélkül nem lehet egyetemes igazságról beszélni. A hitújító itt már a hatalmi gépezet része, aki a reformáció általános érdekeire hivatkozva fegyverzi le, s szolgáltatja ki a fejedelmi ítélkezésnek, amely javait visszaszolgáltatja számára, az ellene vétő bárót megbünteti, ugyanakkor halálra ítéli Kolhaast. Az ő példája megmutatja, hogy a törvények erkölcsi érvénytelenségének idején a romlott hatalommal szembeszegülés marad az igazság érvényesítésének egyetlen lehetősége. Az evangéliumi egyenlőséget és vagyonközösséget hirdető Münzer szellemét éltető barát, Nagelschmidt mondja ki az emberi teljesség önvédelmét sugalló, s a dráma legfőbb üzenetét magába sűrítő axiómát: „Ott kezdődik az ember! Amikor összetéveszti magát mindazzal, amitől megfosztották.” A darabot a kaposvári Csiky Gergely Színház Zsámbéki Gábor rendezésében mutatta be 1974. október 4-én.

A Csillag a máglyán az eretnekség vádjával megégetett Szervét Mihály tragédiáját dolgozza fel. A dráma a hatalom által eltiport ember tragikumával együtt a hatalom birtokosának személyiségkrízisét is bemutatja. Szervét és Kálvin vitája áll a mű centrumában. Nagy drámai ellentétek festésével a szellem és a hatalom ütközik egymásnak. Sütő az érvek sokoldalú megvilágításával mutatja be a személyes összecsapásokban az igazság összetettségét és ellentmondásosságát. Kálvin cselekedeteit a történelmi szükségszerűséggel indokolja; a szent ügy, a kálvinista Genf megvédésének érdekeit, az Egész épségének a Rész igazságával szembeni megőrzését hozza fel érvként. Szervét hitvallását, a kálvini elveket továbbgondoló „Restituciót” védelmezi, s az igazság kimondásának belső kényszere hajtja, a szellem és a tudomány tisztaságának következetes képviselője. Az álmodozás jogát is óvná: a teljes emberi szabadság lehetőségét. Ő fogalmazza meg a mű kulcstételét: „Nem idomításra: gondolkodásra születtem.” Szervét hűsége eszméihez erősebb, mint halálfélelme. A szerző Kálvin feleségének, Idelette-nek a szájába adja a drámai konfliktust értelmező szavakat: „A kényszerben az ember elveszti az arcát.” Mindkét hős a hibátlan, tragikus nagyság lehetőségétől megfosztva áll a színpadon. A maguk szempontjából mindkettőjük álláspontja védhető, ugyanakkor kényszeredettség és a helyzetüknek való kiszolgáltatottság munkál sorsvállalásukban. Az adottság és a lehetőség emberi küzdelme vetül ki alakjukban. Kálvinnak erkölcsi összeomlás a sorsa: a hatalom védelmének logikája szerint feláldozza barátját, Szervétet. Az áldozat hibája pedig naiv álmodozása, gyanútlansága és gyakorlati tehetetlensége. Későn jut el a felismerésig: nem elég felismerni az igazságot, érvényre is kell juttatni. Halálának oka, hogy a végsőkig ragaszkodik önmaga illúziójához: Kálvinhoz. A darab ősbemutatója 1975. december 12-én volt a Madách Színházban, rendező: Ádám Ottó.

Mindkét dráma kettős ítélettel zárul. A végrehajtott ítéletet az embertelen hatalom mondja ki, ám az erkölcsi következtetést az elpusztított főhős fogalmazza meg.

Irodalom

Görömbei András, Sütő András, Budapest, 1986, Akadémai. (Kortásaink)

Tarján Tamás, Itt állok, másként nem tehetek, = Uő., Kortársi dráma, Budapest, 1983, Magvető.

Gálfalvi Zsolt, Drámák humánuma – avagy a humánum drámái, = Uő., Az írás értelme, Bukarest, 1977, Kriterion.

Pécsi Györgyi, Az ember szabadsága. Rend és rendetlenség Sütő András drámáiban, = Csillag a máglyán. In memoriam Sütő András, szerk. Görömbei András, Budapest, 2007, Nap.