Cserna-Szabó András: Szíved helyén épül már a Halálcsillag

A novellás-, esszé- és receptkötetek után a Szíved helyén épül már a Halálcsillag Cserna Szabó András első regénye, amely intellektuális lektűrként tálalja magát, és a „regény a regényben” technikát alkalmazza. Főszereplő-elbeszélője Emlék Bundás, akinek – a szerzőhöz hasonlóan – novelláskötetei jelentek meg, étterem- és könyvkritikákat ír, valamint egy regényen dolgozik, amelyhez leginkább a kiadója ragaszkodott. A Szíved helyén épül már a Halálcsillag harmincnégy fejezetéből tízben olvashatunk a Bundás által kitalált Mocskos Tizenegyek Bandája történeteiről, amelyek megszakítják a fiktív szerző önéletírását. Viszont ahogy haladunk előre az olvasásban, a két sztori egyre inkább keresztülszövődik egymáson: nemcsak az elbeszélő és a szerző azonosul egymással Bundás karakterén keresztül, de ugyanazok a szereplők tűnnek fel Budapesten, mint akik a Vadnyugaton.

A Szíved helyén épül már a Halálcsillag már a címével is felvállalja azt a szövegszervező lépést, hogy bátran merít a popkultúrából, tehát ugyanúgy utal a görög mitológiára, vesz át vendégszövegeket Kosztolányitól és Schopenhauertől, mint ahogy ihletet merít a Csillagok Háborújából. Több kritikus is felfedezni vélte Rejtő Jenő hatását a szövegen, amelyet bizonyos szempontból már a borító is előre jelez: a könyv külleme az Albatrosz könyvsorozatot idézi meg, amelyben először adták ki újra Rejtő regényeit, viszont az Albatrosz fő profilját a ponyvaregények adták. Maga Bundás is szívesen olvasgat Kázmér nevű gumikacsája társaságában krimiket a fürdőkádjában, amikor ihlethiányban szenved. Hovatovább ugyanúgy western-klisékből, bandita-panelekből építi fel saját regényének cselekményét és alakjait (James Lee-t és bandáját), mint ahogy saját élete is elég sablonos: éli a depressziós, mégis trendi, középosztálybeli értelmiség életét. Sőt, Bundás élettere és a fikciós Vadnyugat gyakran egymás (inverz) tükörképeiként is felfoghatók. Például ami a regényében az Eldorádó nevű kupleráj, az a való világban a kiábrándult értelmiségi Éden nevű kocsmája; míg a Piszkos Tizenegyek Bandája egyik asszonyt fogyasztja a másik után, addig Bundás Lénát üldözi viszonzatlan szerelmével, és végig a boldogságot kutatja, amelyet egy igazán eksztatikus szerelem képében akar meglelni: „Homérosz rosszul tudta a sztorit. Nincs az a Zeusz, aki el tudna szakítani a csajtól. Pénelopé megszívja. Ahhoz, hogy Odüsszeusz és Kalüpszó szerelme véget érjen, valakinek meg kell halnia.” A boldogságkeresés aztán furcsán pikareszkszerű zsánert eredményez, ugyanis bár a regény jelentős hányada Bundás közvetlen környezetére, a Király utcára korlátozódik, onnan a főszereplő mégiscsak kimozdul Pécsre, majd Kolozsvárra megy – ahol újra találkozik Lénával, de kiderül, hogy a nő rajta kívül mást is szédített, ráadásul Bundás egyik riválisát, a nála sikeresebb író Hellert –, hogy végül hazatérjen. Ahogy Takács Ferenc megjegyzi, e kalandoktól még Bundás a dosztojevszkiji odúlakó-típus marad, tovább készítve feljegyzéseit a Király utcából: „a beljebb és följebb élők világáról […] igen rossz a véleménye. Zsigeri undorának gyakran ad hangot, egyszerre szenvedélyes, egyszerre önironikus-önparodisztikus tirádákban.” Amellett, hogy odúlakó, Bundás zugírónak is nevezhető, aki egyszerre ír a társadalom peremén és a társadalom pereméről, és minden kritikai éle, filozofikus gondolata ellenére prózájának témáit nem a magaskultúrából meríti.

Mivel a Szíved helyén épül már a Halálcsillag már az elején elhinti, hogy elbeszélője valószínűleg skizofréniában szenved, nem csak a szavahihetőségében kételkedhetünk, hanem szintén ebből fakadnak a fordított időrendben elmondott események, illetve emiatt érintkeznek a kézirat történései és Bundás életeseményei. Amikor meghal Mendez, Lee egyik bandatagja, akkor a Király utcában is hullaszag kezd terjengeni, a Vadnyugaton elmesélt történetet a mutatványosról később Bundás barátja, az operetténekes Zafír meséli el az Édenben. Amikor pedig Bundás a fővárosba visszatérve egy randin el akarja mesélni, mi történt vele, akkor nem a saját életéből, hanem a westernből kezd történeteket mondani. Bundás és Lee összeolvadása a regény elsődleges valóságában amellett, hogy egy elfuserált randevút szül, azzal a következménnyel is jár, hogy Mendez bosszút áll vezérén és alkotóján: újra megjelenik a ~ végén, és Bundás/Lee szájába teszi a „Smith & Wesson hűvös csövét”, majd meghúzza a ravaszt. A fikció és a valóság közötti keresztbekapcsolások olyannyira besűrűsödnek, hogy egy szegedi író–olvasó-találkozón fel is teszik Bundásnak a kérdést (mintha csak a jelenlévők olvasnák azt a regényt, amelyet mi is), tudja-e mi az a metafikció.

Vidosa Eszter szerint Bundás naplószerű bejegyzéseit, amelyekben nemcsak a pontos dátumot, de a névnapokat is gyakran megadja, folyamatosan felforgatják kronológiailag a westernbetétek, utóbbi szereplőinek elzombisodása pedig összefügg azzal, hogy fokozatosan kikerülnek Bundás regényéből. Tehát bomlásuk, fogaik elhullatása stb. annak köszönhető, hogy kiesnek a saját fikciós idejükből – amely kereten belül szereplőkként tudnak létezni –, valahányszor Bundás való életében tűnnek fel. Pedig westerntörténete szereplőit Bundás eleve a saját ismerőseiről mintázta; Zafira például a nővé változott Zafír. Zafír karaktere nemcsak furcsa átváltozásai miatt figyelemre méltó – ami egyébként újabb popkulturális utalás is lehet, méghozzá a ’90-es évek vígjátékainak bevett dramaturgiájára, hiszen Zafír amúgy egy igazi playboy, aki megtapasztalja, milyen a csábítás másik oldalán lenni –, hanem azért is, mert ő az egyetlen szereplő, aki furcsa metamorfózisai közepette képes meglelni magában a boldogságot. Hovatovább szintén Zafira az, aki kimondja a regény egyik szervezőelvét: „Az élet ott kezdődik, amikor nem tudod, mi lesz”. Az irodalom tehát addig tart, amíg vannak megtervezett események, amíg Bundás tudja, mit akar írni – ezért ölheti meg a regényének az a szereplője, akinek már semmilyen szerepet nem szánt.