Külvárosi őrszoba

A Horthy-korszak fontos művét, az alig néhány év alatt elismert rendezővé váló Hamza D. Ákos Külvárosi őrszobáját „az első [magyar] rendőrfilmként” reklámozták, és a kritikusok is ekképpen hivatkoztak rá. Ez egybevágott a rendezői intencióval: már a nyitóinzert kiemeli, hogy a film a magyar rendőrről fog szólni. A „rendőrfilm” címke jogosnak tűnik, mindazonáltal a film a rendőrkarakter központba helyezése mellett az erkölcsi skrupulusok nélküli bűnözőfigurák szerepének megvastagítása, továbbá a rendfenntartó erőkkel szembeni küzdelmük miliőjének atmoszférikussá hangolása miatt is különlegesnek számított, a korábbi hazai „gengszterfilmes” kísérletek ugyanis meglehetősen erőtlenek voltak (Székely István: A repülő arany, 1932). Hamza D. Ákos filmjének címe egyszerre idézte fel mindkét műfajt, a rendőrfilmet és a gengszterfilmet: első szava a bűnözők életterére, a második a rendfenntartók bázisára utalt.

Tóth János (Nagy István), a kezdő köz­rendőr vidékről Budapestre kerül. Próba­szolgálatát egykori falubelije, Nagy Miklós főtörzs körzetében, Angyalföldön kezdi, ahol akkora a szegénység, hogy „még az ágyrajárónak is albérlője van”, és ahol a bűn ott ólálkodik minden utcasarkon. A főtörzs örömmel fogadja Jánost, aki lányának, Lidinek is megtetszik. János és Lidi már a közös jövőről álmodozik, a terv azonban kútba esik, miután a férfi járőrözés során egy lepusztult lebujban találkozik az énekesnő Gizivel, a börtönből frissen szabadult (és azon melegében máris rablógyilkosságot elkövető) Karcsi szeretőjével. Karcsi ráveszi Gizit, hogy csábítsa el Jánost, mert a rendőr figyelmének elterelésével akar újabb rablást levezényelni. Gizi enged a kérésnek, annál is inkább, mivel beleszeret Jánosba, és a férfi egy bódult éjszakát tölt vele; a légyottra épp azon az estén kerül sor, amelyen Nagy Miklós és Lidi a lánykérést reméli Jánostól. Miklós és János összeütközésbe kerül Lidi miatt; továbbá Karcsi és János között is kiéleződik a konfliktus, nemcsak Gizi miatt, hanem mert a gengszter Miklós ellen konspirál, akit Jánosnak meg kell védenie.

Hamza D. Ákos rendező igen jól bánik a holly­woodi eredetű bűnügyi műfajok elemeivel (amit például Jánosnak a gengszter­akció elhárítására tett erőfeszítéseit elbeszélő jelenetek, illetve az ezekben alkalmazott határidő-dramaturgia is bizonyít), mindazonáltal a film európai mintái markánsabbak az amerikaiaknál. A Külvárosi őrszoba több szempontból közel kerül a harmincas évek második felének jelentős francia stílusirányzatához, az úgynevezett lírai vagy költői realizmushoz. Már a cím is hatáskapcsolatokat sejtet – Külvárosi szálloda (Hôtel du Nord, 1938) a címe a francia irányzat egyik, Marcel Carné jegyezte kulcsdarabjának –, továbbá a helyszín és a közeg (a társadalom peremvidéke) is hasonló a francia filmekéhez. Ugyancsak a lírai realizmust idézik a tompa fények, a kontrasztos képek, a füstös, sötét belső terek. Kevés olyan magyar film van a korszakban, amely ennyire fekete és diszkomfortos, egyúttal ennyire „élő” enteriőröket használna: a kocsmajelenetekben szinte érezni az avas klímát, az olcsó lőre bűzét, a nikotingőzben pácolódott tárgyak szagát.

A Karády Katalin által alakított Gizi figurája is a francia filmeket idézi meg; mindenekelőtt az, ahogyan a díszletekben mozog (lásd füst fogta alakját, miközben magát harmonikával kísérve énekel), valamint sorsának fatalizmusa. Hamza D. érdekes módon a mellékszereplő Gizit teszi meg a film legfontosabb alakjává, igazi tragikus hőssé, akit világidegensége és otthontalansága a lírai realista férfihősök rokonává avat. Karády Katalin kiválóan hozza a figurát, a színésznő pályafutása egyik legjobb teljesítményét nyújtja – már a korabeli kritika is azt emelte ki, hogy itt végre sikerült elhagynia az egyébként néha allűrös, modoros játékát.

Gizi karaktere kisebb paradoxonra épül (tiszta szívből szeretni képes femme fatale-t keveset ismer a filmtörténet), ám éppen ez a – látszólagos – ellentmondás ad mélységet a figurának. Hasonlóképpen ellentmondásos János karaktere, aki férjjelöltként – a várt lánykérés napján! – enged Gizi csábításának (ez ugyan nincs egyértelműen kimondva, de sok jel utal rá). A korabeli magyar filmek zömében egy efféle „amorális” hősnek nem lenne helye (kivált nem rendőrszerepben), János azonban nem hitvány kurafi: esendőségét valódi érzelmei magyarázzák. Hamza megpróbál eloldódni a korabeli honi melo­drámák egydimenziós figuráitól, és igyekszik árnyalni valamelyest János karakterét, a számára tökéletesen ismeretlen közegben hirtelen ráömlő élmények hatására elbizonytalanodó, ezért az érzelmi kísértéseknek kevésbé ellenállni kész hősként láttatni őt. Igaz, nem koronázza maradéktalanul siker a rendező törekvését – Jánost nem képes hús-vér alakká formálni, többrétegű individuummá gyúrni –, viszont meg tud mutatni valamit abból az érzelmi hullámvasutazásból, amelyen a férfi keresztülmegy.

A Külvárosi őrszoba a Horthy-korszak filmjei közül a stilárisan erőteljesebbek közé tartozik. Hamza igyekszik a szűkös költségvetésből a legtöbbet kihozni, a formaépítés terén nem elégszik meg a tucatmegoldásokkal. A franciás stílus jegyében a kamerakoreográfiával és a világítással is kísérletezik, és ugyan mai szemmel megnézve forma­ötletei nem tűnnek különösebben eredetinek, a korban meglepőek voltak. Itt-ott innovatívan mozgatja a kamerát, az érzékibbnek vagy delejesebbnek szánt pillanatokban pedig az árnyékokkal játszik. Igaz, néha kicsit túllő a célon (János esti őrjáratakor vagy a férfi és Gizi együtt töltött éjszakájakor, továbbá a finálébeli leszámoláskor a kívánatosnál jobban spórol a fénnyel), az összhatás mégis imponáló.

Alapfilmek.hu – a Nemzeti Filmintézet filmtörténeti és pedagógiai módszertani weboldala