Oravecz Imre: Kaliforniai fürj

A Rög gyermekei-trilógia második köteteként a Kaliforniai fürj az Ondrok gödrében (2007) megismert Árvai-család történetét folytatja azt követően, hogy a legidősebb fiú, István meghozza döntését: az Új Világban próbál szerencsét feleségével és két gyermekükkel, hogy néhány év után visszatérve Magyarországra akkora földet tudjanak vásárolni, amelyből megélnek. A szöveg számos műfaj elemeit sűríti magába. Éppúgy tekinthető családregénynek, faluregénynek, emigrációs vagy vendégmunkásregénynek, amennyire egy valós történeti helyzetről, a magyar parasztságnak a 19. század második felében történt kivándorlásáról szóló monografikus példázatnak. Oravecz lírájához is több szállal kötődik a regény; nemcsak a nyilvánvaló kontextuális okok miatt, mint amilyen az önéletrajziság jelenléte (Oravecz nagyapja tényleg „amerikás magyar” volt) vagy a Halászóember (1998) Szajla-mítoszának továbbélése. Az Egy földterület növénytakarójának változását (1979) jellemző szenvtelen-személytelen nézőpont és a nyelvi regiszterek (technikai leírások, geológiai és földrajzi terminusok használata, a „Hunglish” kifejezések becsempészése stb.) sokfélesége itt is a szöveg alapvető építőelemei közé tartozik.

A regény cselekménye nagyjából 1898 és 1935 között játszódik. Az Árvai család először az ohiói Toledóba érkezik István nagybátyjához, aki a „Kis Birgminghamnek” nevezett magyar negyed panziójában segít nekik szállást találni. A családfő egy vasgyárban helyezkedik el, így nemcsak az óhazával szakad meg a viszonya, de a paraszti életformával is (pl. 1899 szilveszterét már polgári módon ünneplik [„Nem csak azért, mert mindenki így cselekszik köröttük, hanem azért is, mert úgy érezték, ezt a szilvesztert nem lehet kihagyni, ez nem akármilyen, ez nagyon különleges lesz.”]), ráadásul a hazatérésüket is elhalasztják a (nem tervezett) két újabb gyermek miatt. Aztán 1907-ben tovább utaznak a dél-kaliforniai Santa Paulába, ahol István olajmunkásnak áll, és bár itt is születik még két gyerek, Bözsikét és Jancsikát betegségük miatt veszítik el. István eredeti terve itt dől végleg dugába; a vágyott földet Kaliforniában veszik meg, és ott teremtik meg azt a családi gazdaságot, amelyről Magyarországon álmodtak. Ennek az egyszerre hanyatlástörténetnek (hiszen az évtizedes álom szertefoszlik) és fejlődéstörténetnek (hiszen felmérik a megváltozott világot, és alkalmazkodnak ahhoz) az epizódjai azonban a legkevésbé sem grandiózusak. Nemhiába vetették fel többen is a recepcióban, hogy az elbeszélés lassú tempója és a feszültségek eleseménytelenítése hétköznapivá és realista módon teszik átélhetővé a család történetét.

A Kaliforniai fürjben a nagy fordulatok helyett a hömpölygő változások kapják a főszerepet. Az egyik ilyen az identitást és a hagyomány megőrzésének módját érinti. A legevidensebb feszültség természetesen a magyar és az amerikai életvitel között áll fenn, és a másodgenerációs kivándorlóknál, tehát István gyermekeinél jelentkezik markánsan: Imrus először magyar iskolába jár, de később amerikaiba íratják át, hogy aztán már csak angolul szólaljon meg, és ha a magyar nevén szólítják, kikérje magának. Végül Istvánék hazaköltözése is azért hiúsul meg, mert a gyerekek ellenállnak. Szintén a másodgenerációhoz köthető a hagyományápolás kérdése is. Bözsike halála azért késlelteti Árvaiék hazatérését, mert sírját az Újvilágban kellene hagyniuk. Márpedig a sírhoz kötődés egyben a földhöz kötődést is jelenti egy idegen helyen, viszont az otthon hagyományai alapján: „Igen, aki eltemette már valahol valakijét, annak köze van ahhoz a helyhez, akármilyen rossz is az, és ez nem rossz, egyáltalán nem rossz, sőt, inkább jó.” A másik ellentét – nem függetlenül a hagyomány kérdésétől – a városi környezet és a természet között áll fenn; szép példa erre István motorozása, amelyek során folyton összehasonlítja az amerikai és a szajlai tájat. Ekkor találkozik először a kaliforniai fürjekkel is, akiknek a csipogásából kihallja: „így lesz jó”. Ezeknél a részeknél, ahogy Herczeg Ákos megjegyzi, a regény igazi teljesítménye, hogy képes átélhetővé és megérthetővé tenni István gondolatainak érzelmi keretezettségét és motivációit. Hogy aztán a számára annyira fontos tudás- és hagyományátadás csak félig-meddig valósul meg (pl. a már az Egyesült Államokban született Steve fia számára a magyar paraszti élet nem több érdekes egzotikumnál), maga után vonja annak belátását is, hogy nemcsak a régi világuk tűnt el, de közben az élet is eltelt – ennyiben megfigyelhető párhuzam a Távozó fa (2015) verseiben megjelenő kudarcokkal. De kétséges, hogy valóban kudarcról van-e szó a Kaliforniai fürjben. Egyrészt felfoghatjuk úgy, hogy Árvaiék már a kivándorlásukkal saját maguk lehetetlenítették el a nagy célt, hiszen – Szilágyi Zsófia találó megfogalmazásával élve – Amerikában „álmuk nem teljesül, helyette Szajla vált számukra álommá.” Másrészt úgy is nézhetjük, hogy csak Kaliforniában volt valamennyire megvalósítható a saját családi gazdaság archaikus álma, amelyet a 20. századi Magyarországon lehetetlenség lett volna elérni. Ez egyben az amerikai kapitalista keretek sikeréről is tanúskodik.

Márpedig a regény ezekről a keretekről is szól, sőt, leginkább ezekről, hiszen hiperrealizmusa nem a lélekábrázolásban, hanem a látszólag háttérként szolgáló események előtérbe tolásával teljesedik ki. Ugyanis, ahogy arra Kulcsár-Szabó Zoltán felfigyel, bár Árvaiék folyamatosan kalkulálnak (számolják a pénzt, tervezik a hazatérést stb.), sorra olyan események húzzák keresztül számításaikat, amelyek nem tetteik előreláthatatlan következményei, hanem egész egyszerűen a történeti helyzet lecsapódásai: Jancsika a spanyolnáthába hal bele, az első világháború alatt atrocitások érik Istvánt, mert az amerikaiak a magyarokat a németekkel azonosítják, a trianoni békeszerződés miatt feldarabolódik az apai birtok stb. Hogy végül mégsem a körülmények áldozataként tűnik fel a család, annak oka, hogy ők maguk is képesek voltak nyomot hagyni egy eredetileg idegen föld mikrotörténelmében – a megvásárolt ranch gazdaságának kialakításától kezdve a meggyógyított kaliforniai fürjig.