súgó szűrés
keresés

Szvit

Rendező
Richly Zsolt
Bemutató
1969
Filmtípus
animációs film
Filmhossz
6 perc
A szócikk szerzője
Varga Zoltán

Richly Zsolt (1941–2020) egyike volt azoknak az alkotóknak, akik – Bleier Edit és Gémes József mellett – az Iparművészeti Főiskola díszítőfestő szakán meghirdetett animációsfilmes képzést elvégezve csatlakoztak a Pannónia Filmstúdióhoz a hatvanas évek második felében. A pályáját háttértervezőként kezdő Richly az évtized végén mutatkozott be egyedi filmekkel: az egyaránt 1969-es Szvit és A páva sokat megelőlegez az alkotót a későbbiekben is jellemző művészi eszköztárból. Bár Richly főként közkedvelt mesesorozatokról ismert (A kockásfülű nyúl, 1975–1978; Kíváncsi Fáncsi,1985–1989), s a közelmúlt egyik legkiválóbb animációs szériája is a nevéhez fűződik (Luther, 2013–2017), a rendező mégis elsősorban egyedi filmjei révén gyarapította új színekkel a magyar animációs film palettáját. Ez jóformán szó szerint értendő, Richly ugyanis rendkívül fogékonynak mutatkozott a színek alkalmazására, illetőleg az egyes filmek gondolati tartalma és érzelmi tónusa szolgálatába állított színstilizációra – nem véletlen, hogy Jankovics Marcell számos művének szín- és háttértervezői feladatait is ellátta (János vitéz, 1973; Fehérlófia, 1981; Ének a csodaszarvasról, 2002). A Szvittel és A pávával kezdődő, majd a Medvetánccal (1971), a Molnár Annával (1972) vagy akár a Kőműves Kelemennel (2009) folytatódó egyedi filmekben a költészetet, a népművészetet és a komolyzenét kapcsolta össze. József Attila, Bartók Béla és különösen Kodály Zoltán munkássága idéződik meg a Richly-művekben, amelyekben nem a történetmesélés, hanem a muzikalitás és a rendkívül stilizált vizualitás az elsődleges, legyen szó népdalok, verses mesék vagy balladák adaptálásáról.

Nincs ez másként a Richly-életmű nyitányát jelentő Szvitben sem, amelyben öt magyar népdal hallható Kodály Zoltán énekkari feldolgozásában; a Budapesti Kodály Zoltán Leánykart Andor Ilona vezényli. Mindegyik egységben átalakulásokban bővelkedő, síkszerű kompozíciókba rendeződő, dekoratív mintázatokkal ékesített képsorok láthatók. Az öt részlet a következő: (1) A juhász; (2) Kis kece lányom; (3) Hajnövesztő; (4) Zöld erdőben; (5) Katalinka. A Szvit tehát népdalok vizuális feldolgozásának füzére, epizódjai között nincs ennél szorosabb – akár történetmesélő jellegű – kapcsolat, mindegyik önállóan is megállja a helyét; hogy egymásra következésük mégsem teljesen esetleges vagy önkényes, azt a film egészét átfogó vizuális stilizáció és az egyes részek összerímelése eredményezi. A Szvit egyfelől a Pannónia Filmstúdió korabeli animációinak azon vonulatához csatlakozik, amelyek összefüggő, egységes cselekmény helyett epizódok szorosabb-lazább füzérét dolgozzák ki (ilyen rajzfilm például Nepp József 1966-os Öt perc gyilkossága is), másfelől pedig a folklorisztikus ornamentikához forduló magyar animáció egyik első darabja is. Reisenbüchler Sándor rendkívül sajátos formavilágot kialakító remekműve, A Nap és a Hold elrablása (1968) mellett Richly Zsolt alkotásai – élen a Szvittel – vezetik be a hazai animáció vizuális eszközkészletébe a folklórból merítő képalkotást. A stilizált figuraábrázolás – amely gyakran színes sziluettként formálja meg az alakokat –, a síkszerű kompozíciók, a szimbolikus vonalrajzok mind olyan jellegzetességek, amelyek a Szvit különböző egységeiben más-más arányban és elrendezésben képviseltetik magukat.

Az emberfigurák középpontba helyezése köti össze A juhászt és a Hajnövesztőt, a vonalrajzokkal telített hátterek és a köralakzatok kiemelt szerepe révén áll közel egymáshoz a Kis kece lányom és a Zöld erdőben, míg a Katalinka több mozzanatot is elősorol a korábban látott részekből (az első egység minimalizmusát és a további részletekben látott lányfigurákat). A juhász látványalkotása a legszikárabb, a nyáját terelő címszereplőt néhány jól kanyarintott vonal ábrázolja – a hangszerei által keltett hangokat viszont színes ábrák érzékeltetik. A vonalakkal folytatott játék a Hajnövesztőben éri el csúcspontját, ahol a leányzó haja úgy terül szét a képmezőn, hogy a hajszálak félreérthetetlenül a kotta vonalait juttatják eszünkbe. A Kis kece lányom és a Zöld erdőben epizódjai valósággal tobzódnak a színes látványokban és a gyönyörű formajátékokban, legyen szó a geometriai alakzatok és a növényminták felvonultatásáról, vagy jelképes átváltozásokról, mint abban a képsorban, amelyben a repülő galamb – az áttűnések révén – fehér leánysziluetté változik. A Katalinka a lecsupaszított látványvilágot bravúros átváltozássorral kombinálja: a fenyegető török katonákat láttató vonalak és köralakzatok tankká, malomkerékké, ollóvá, üstté állnak össze pillanatok leforgása alatt (a támadókat még direktebben jelenítik meg a gyorsmontázs villanásnyi snittjei, miközben a katonák konkáv sokszög-alakzatba rendeződnek).

A Tamperében a gyermekfilm kategóriában I. díjjal kitüntetett Szvit a rendező elképzelése szerint egy triptichon nyitódarabja lett volna, s a további animációkban férfi, illetve vegyes kórus adta volna elő a népdalokat. Ha ez a triptichon nem valósult is meg, Richly Zsolt készített még – hasonlóan míves – népzenei és népköltészeti ihletésű animációkat, köztük a Molnár Anna vagy a Kőműves Kelemen egyre radikálisabbá váló képi stilizációt alkalmazó műveit. Az életmű egyik legnagyobb vállalkozása ugyancsak kapcsolódik a Szvithez: a Háry János (1983) Kodály Zoltán daljátékának egész estés rajzfilmes feldolgozása.

Irodalom

Varga Zoltán, Színköltészet és zenevarázs. Richly Zsolt (1941–2020), Filmvilág, 3. sz., 2020, 18–19.