súgó szűrés
keresés

Baka István: Farkasok órája

Szerző
Baka István
Kiadás éve
1992
Műfaj
vers
Kiadás helye
Szekszárd
Kiadó
Tolna Megyei Könyvtár – Szekszárd Város Önkormányzata
Oldalszám
76
A szócikk szerzője
Nagy Gábor

A Farkasok órája Baka rendszerváltozást követő összegző válogatása, az Égtájak célkeresztjén (1990) után jelenik meg, de még a költő utolsó, súlyos betegséggel sújtott korszaka előtt. Ezek a külsődleges szempontok arra mutatnak, hogy a kötet különleges szerepű a költő életművében; ha szigorúan csak a szövegek felől közelítünk, ugyanerre az eredményre juthatunk. A Döblingben (1985) fölerősödő katasztrofista-apokaliptikus szólam itt teljesedik ki, válik Baka költészetének alaptémájává.

A kötet szerkezete az aranymetszés szabályát követi. Két szerepvers-ciklus nyitja, egy szerepvers-ciklus zárja, s a köztes két egység az apokaliptikus verseket foglalja magába: a Farkasok órája a romlás társadalmi vetületeit, Az Apokalipszis szakácskönyvéből a romlás ontológiai dimenzióit ábrázolja, az aranymetszésponton ez utóbbi ciklus címadó versével. A nyitó ciklus – Liszt Ferenc éjszakái – egy új szerep megteremtésén alapul. Bár a Gyászmenetet leszámítva valamennyi mű újraközlés, így egybegyűjtve válik nyilvánvalóvá, hogy Baka számára a Liszt Ferenc-szerep mennyire inspiráló volt. Ez az új szerep persze szorosan kapcsolódik a régebbiekhez, a Vörösmarty és Széchenyi hangját megidéző korábbi versekhez; a romantika világlátása és tematikája – haláltánc, nemzeti problematika stb. – továbbra is alapkérdése e lírának. Így a kötet a nemzeti múlt apokaliptikus szemléletétől halad az apokalipszis egyetemessé, ontológiai érvényűvé tágításáig.

Az alaphangot a Graves-díjas nyitó vers adja meg (amely még 1980-ban íródott): „a rapszódiák aranysujtása megfakult molyette / díszmagyarodon, én szegény hazám. / Bemuzsikáltalak az Európa / Grand Hotelbe, s nem vettem észre, hogy / neked a konyhán terítettek” (Liszt Ferenc éjszakája a Hal téri házban). A ciklus további versei Liszt-átiratok, zeneművek irodalmi parafrázisai – ez a gesztus is a felvett szerep szerves része (mint tudjuk, Liszt rengeteg átiratot írt). A hang egyre komorabb, keserűbb, a nemzeti végítélet tragikus képével zárul: „PORUNKRA ÉGI SÍRGÖDÖR / CSONTKORHADÉKA HÓ PEREG” (Gyászmenet). A kötet második ciklusa is történelmi térben mozog, ez a tér azonban már sokkal inkább modelljellegű, fiktív tér. A Yorick monológjai Baka egyik legkülönösebb, a többitől teljesen különböző hangütésű szerepvers-ciklusa; mind alakteremtésében, mind dikciójában a költő egyik legmerészebb kísérlete. Yorick ambivalens, sajátos „státusú” alak Shakespeare Hamletjében: nem valódi szereplője a darabnak, Hamlet csak az egykori bohóc koponyáját szólítja meg. Yorick Shakespeare óta folytonosan jelen van a szövegek világában (gondoljunk csak Kormos István Szegény Yorickjára), s így a Yorick-szerep nem csupán (részleges) kilépés (át-lépés) egy hagyományból, de közösségvállalás is a szöveghagyomány horizontjában. Yorick is kulturálisan és történelmileg szituált figura; e „személyiség” törései szinte rákényszerítenek a visszaolvasásra: a (shakespeare-i) norvég–dán kapcsolat helyett használt svéd–dán páros kiemeli az anakronizmusok olvasást irányító szerepét, a székely és csángó nyelvre és népcsoportra való utalások fontosságát. Így válik Yorick a 20. századi közép-európai létmód metaforájává, miközben egyetemes érvénye sem halványul (hatalom–kisember, hatalom–művész viszonyrendszere).

A Yorick monológjai formailag nem homogén ciklus: a jóval korábban keletkezett Helsingőr, valamint a ciklus két utolsó darabjának szigorúan kötött versformái keretezik a szabadverses drámai monológokat. Ez utóbbi részben új – a Háborús téli éjszaka és a Döbling hosszúversekre visszamutató – forma Bakánál; legszembetűnőbb újdonsága az udvari bolond szerepéből is következő szabadszájúság, a nyers szókimondás, az obszcenitásba hajló szexualitás. A hétköznapiság beszüremkedése a metaforikus versbeszédbe. Az élőbeszédet idézi a mondatszerkesztés is: gyakoriak a közbevetések, a többszörös alárendelések, előre- és visszautalások. A zabolátlan szókimondás is a szerep alkatához illeszkedik. A középkori európai kultúra bohócánál és Arany János Bolond Istókjánál is szorosabb a kapcsolata az orosz „jurovigyij”-jel, szent eszelőssel, akit a keresetlen őszinteség jellemez: az „a hivatása, hogy szidja a világot […], s nevetés-kultúrájában a rút emelkedik a pozitív esztétikai minőség rangjára” (Szőke Katalin). A tekintély semmibevétele, a lekicsinylés, lefokozás, a groteszk iránti vonzódás a fennálló hatalmi rend kifordítása és kigúnyolása egyben; Yorick megőrzi kívülállását, miközben kendőzetlenül bírál. Az utolsó darab, a Yorick alkonya ugyanakkor e szerep kiüresedéséről, a heroikus kívülállás lefokozódásáról, Yorick feleslegessé válásáról, megsemmisüléséről tudósít. Így képez hidat a kötet harmadik és negyedik ciklusával, amely még „Yorick előtti” hangot üt meg. A Farkasok órája ciklus nyitó és záró versének chiasmusos kapcsolata – Esős tavasz és Őszi esőzés, az anapesztikus és daktilikus ritmus – egyszerre jelöl folyamatot és változatlanságot. Mindörökké a farkasok órájában vagyunk, a nem múló apokalipszis éjszakájában, a rettegés idejében: „Uram, irgalmazz farkasodnak!” (Farkasok órája).

Ezt a keserű hangot szelídíti valamelyest a következő ciklus, mely bár még az Örökség hátborzongató allegóriájával kezdődik (Isten nem más, mint egy rég halott koponya), Az Apokalipszis szakácskönyvéből kisciklusának gyermeki nézőpontja átvezet a Kerti óda már-már idillikus zárlatához: „Elégedett az égi kertész, / és tán a mennyek susztere / is, ki a legfénylőbb sugárral / Isten bakancsát fűzi be.” A kötet záróciklusa egy újabb nagyszabású költői szerep nyitánya: Sztyepan Pehotnij Baka István orosz tükörfordításos alakmása. Sorsa a Sztyepan Pehotnij testamentuma című kötetben teljesedik ki.

Irodalom

Borsodi L. László, Maszk és szerepjáték. Baka István költészetei, Budapest, 2017, Kalligram.

Nagy Gábor, „… legyek versedben asszonánc. Baka István költészete, Debrecen, 2001, Kossuth Egyetemi Kiadó.

Olasz Sándor, „ez már nem a te világod Yorick” (Baka István: Farkasok órája), Hitel, 1992/12.

Szőke Katalin, Yorick pokla, Tiszatáj, 1998/7.

Vörös István, Bovaryné keze (Baka István: Farkasok órája), Holmi, 1993/5.