Kék bálvány

A némafilm–hangosfilm-váltás után közvetlenül készült filmeknek jobbára kultúrtörténeti érdekessége, semmint esztétikai jelentősége van a nemzeti filmkultúrák zömében. Az ismerkedés az új médiummal – a hangosfilmmel – tétova és bicebóca kísérleteket eredményez. Az első magyar hangosfilm is ilyen: magán hordozza az új, szokatlan kommunikációs formák elsajátításával járó kezdeti próbálkozások minden nyűgét és baját.

Lázár Lajos (1885–1936) Kék bálványa az első magyar hangosfilm, de nem az első, magyarul megszólaló film. Több olyan produkció születik ugyanis 1931 előtt, amelyben magyar szó hallható, sőt olyan, amelyben végig magyarul beszélnek. 1930-ban Párizsban forgatnak néhány magyar nyelvű hangosfilmet, A kacagó asszonyt (The Laughing Lady), Az orvos titkát (The Doctor’s Secret), ezek azonban nem tekinthetőek „önálló” műveknek, lévén amerikai sikerek azonos díszletben és beállításokban, magyar szereplőkkel felvett változatai. Magyarországhoz semmi közük sincs. Itthon készül ellenben Gaál Béla Csak egy kislány van a világon (1929) című munkája, amelyet eredetileg némafilmnek szánnak, ennek megfelelő dramaturgiával, képközi inzertekkel, viszont egyes részeit utólag zenekísérettel, zörejekkel és néhány szó szöveggel hangosítják. A főszereplő Jávor Pál: az első színész, aki magyarul egy magyar filmben megszólal.

1931-re hangfelvételre alkalmassá teszik a Hunnia Filmgyárat, a Kék bálvány itt készül. A film cselekménye az Egyesült Államokba vezet, ahol a hazájában tönkrement magyar földbirtokos, Lóránt György új életbe kezd hűséges inasával: pincérként próbál boldogulni. Sorsjegyen megnyeri egy birtok hatodrészét, és beleszeret az egyik tulajdonostársába, az inkognitóban lévő milliomoslányba, Marybe. Bár a lány apja hozományvadásznak tartja Lórántot, végül ráébred, hogy tisztességesek a fiatalember szándékai. Lóránt ráadásul távollétében visszanyeri a vagyonát, és miután az egzisztenciája is rendbejött, már semmi akadálya sincs a nászának Maryvel.

A Kék bálvány a magyar hangosfilm sok motívumát előlegezi, de igen ellentmondásos mű. A lecsúszott földbirtokos a későbbi filmek markáns karaktere lesz, illetve Jávor Pál belehelyezkedése ebbe a karakterbe megalapozza a Jávor-imázst. A cselekmény külföldi kulisszák közé terelése visszatérő fogás a harmincas években, továbbá jelképes, hogy az első hangosfilmünk éppen Amerikában játszódik; ez mintha a hollywoodi típusú film és filmműfajok – a Horthy-érában meghatározó jelentőségű – vonzására utalna.

A korszak magyar filmjeinek mintáit mindenekelőtt a hollywoodi műfajok jelentik. A Kék bálványban mintha kicsit sok is lenne ezekből a műfajokból. A kényszeredett, enervált gegek halmozása vígjátékivá, sőt burleszkszerűvé teszi a filmet (például amikor az automobil mintegy önálló életre kel, és üldözőbe veszi Lóránt szolgáját), továbbá egyes jelenetek (a nyitányban a lecsúszott hősök lokálbeli feltűnése) a gengszterfilmet, a gengsztertematikát, míg más epizódok, kivált a sorsjegyen megnyert farmon játszódóak, a westernt idézik. A központi hős Nyugatra vetődése is westerni motívum, más kérdés, hogy a magyar úr, Jávor figurája nem képes megélni mindazt, ami a klasszikus westernhőst elemi módon karakterizálja, és a kalanddramaturgia tevékeny szolgálata helyett önemésztő introvertáltságba menekül. Mindez markánsan mutatja Lázár Lajos műfajtudatosságának korlátait, csakúgy, mint a cselekmény közepén felvetett, majd elejtett krimiszál (eltűnik a film címében nevezett tárgy), amely egyúttal a későbbi hazai bűnügyi filmes kísérletek (A repülő arany, 1932; Kísértetek vonata, 1932; Én voltam, 1936) örök buktatóit – a bűntény kifejtetlenségének problémáját – is előre jelzi.

A rendező műfajok sorát idézi meg, de olybá tűnik, hogy nem veszi komolyan, ezért összehangolni is képtelen azokat egymással. Összességében filmje műfajok fantáziátlan összekutyulásának tetszik: „A western bűnügyi filmbe torkollik, mely a krimi és a gengszterfilm közötti tétovázás után a szerelmi bohózatban szeretné oldani, ha volna mit, a vélt feszültséget” – írja Balogh Györgyi és Király Jenő. Szintén a szerzőpáros jegyzi meg, hogy Lázár Lajos műfajokhoz és műfajisághoz fűződő alkotói attitűdjének vizsgálata a magyar filmtörténet későbbi – a Horthy-korszakon túlnyúló – trendjeit illetően is tanulságokat hordoz. A Kék bálvány nem egyszerűen félresikerült „műfaji” film; ha tágabb dimenzióba helyezzük, akár a század második felének tendenciáit illetően is prototipikusnak láthatjuk. Mint a magyar szórakoztató hangosfilm megteremtésére irányuló első kísérlet, a szocializmus korszakában hit nélkül és a masszív művészöntudatból eredő gőggel levezényelt tömegfilmek szomorú előképeként is szemlélhető.

A harmincas évekbena Kék bálvány fiaskója után egy időre úgy fest, a hangosfilm magyarországi karrierje nem sikertörténet lesz. Székely István köszörüli ki a csorbát pontosan két hónappal később a második magyar hangosfilmmel, a Hyppolit, a lakájjal (1931), amely ugyan a Lázár Lajos teremtette hendikkeppel indul – a premier utáni első napokban alig valaki kíváncsi rá –, ám a kezdeti érdektelenség hamar lelkesedésbe csap át, és megrohamozzák a mozikat a nézők. A Hyppolit, a lakáj már nem akcióirányult, hanem „beszélőfilm”. A Kék bálvány kudarca is hozzájárul ahhoz, hogy a harmincas években az „akciók” helyett inkább a dialógusokra építő, a kamarajelleget, valamint a helyzet- és a jellemkomikumot preferáló vígjátéki mintázatok válnak uralkodóvá a magyar filmben.

Alapfilmek.hu – a Nemzeti Filmintézet filmtörténeti és pedagógiai módszertani weboldala