Kicsi, de nagyon erős

Mintha csak Caravaggio valamelyik festménye kelne életre Grunwalsky Ferenc filmjének első perceiben: éles fény–árnyék-kontúrral kettémetszett arcot látunk közvetlen közelről, a sötét háttér előtt. A vonalak táncolni kezdenek, ahogy megmozdul a fej, önálló darabokat hasítanak ki az arcból. Érzékeny arc, a szemből könnycsepp csorran, bársonyos hang próbál barátságosan szóba elegyedni a kamerával, a láthatatlan és néma vallatókkal. De a tekintet hirtelen megkeményedik, dacos lesz, sőt kegyetlen, a monológ pedig ellenségessé válik. Szimbolikus, ahogy a sötétség és a fény megfelezi a főhős, Bogár Pál (Gáspár Sándor) elítélt arcát: gyengédsége egy pillanat alatt átvált dühbe. A film egészét meghatározza ez a kettősség.

A prológus bűnügyi jegyzőkönyvbe il­lő tárgyilagossággal tájékoztat minket arról, hogy Bogár Pál betöréses lopás gyanúja miatt vizsgálati fogságát tölti. Kienge­désekor a tiszt azt javasolja, átlagon felüli intelligenciájával illeszkedjen be a rendes emberek közé. Bogár állást vállal ugyan (az, hogy egy kohóban dolgozik, csak a film ötvenedik perce után derül ki), de folytatja bűnöző életmódját. Imádott húga, Zsuzsa (Csere Ágnes) számára gyűjt pénzt, és az akciókba beszervezi sógorát, az akaratgyenge Bélát (Bán János) is. A rivális banda azonban Bélán keresztül csapdába csalja Bogárt. A főhős leszámol ugyan ellenfeleivel, de belepusztul az utolsó akcióba.

Bikácsy Gergely (aki több Szomjas–Grunwalsky-filmben játszott epizódszerepet, például az 1983-as Könnyű testi sértésben vagy az 1992-es Roncsfilmben) az Egy teljes nap (1988), a Kicsi, de nagyon erős és a Goldberg variációk (1992) című filmeket trilógiaként értelmezi a Filmkultúrában megjelent cikkében. Valóban szorosak a tematikai és stiláris kapcsolatok. Mindhárom film gyilkossággal végződik: az elsőben egy taxis öli meg a szerelmét, a másodikban Bogár végez a nyakára küldött gyilkosokkal, a harmadikban pedig a feleség vágja el a fiuk halála után mély depresszióba zuhanó férj torkát. Mindhárom film főhőse elmagányosodó férfi, akinek végzetét egy másik személy iránt érzett mániákus szeretet, illetve szerelem okozza: az Egy teljes nap taxisa féltékenységből öl, a Kicsi, de nagyon erős mestertolvaja húga anyagi jóléte miatt válik rablóvá és gyilkossá, a Goldberg variációk apája pedig fiát követi a halálba. A nyersesség, a groteszk és a líra ötvöződik mindhárom filmben. A brutalitást a természeti képek egyszerű pátosza és a zene szépsége ellenpontozza: a Kicsi, de nagyon erős vissza-visszatérő lírai dallama Händel Sarabande-ja. Grunwalsky, filmje kezdőperceihez hasonlóan, végig zseniálisan játszik a kibékíthetetlennek tűnő érzelmek komplexitásával, átjárhatóságával. Az egyik jelentben Bogár Pál és Zsuzsa visszaemlékeznek apjukra: az alkoholista roncs kocsmai zagyválása a hosszú, dokumentarista jelenetben egyszerre nevetséges és rémisztő, miközben a lírai zene és az emlékezés személyessége mégis szentimentális érzelmeket kelt. Ugyanilyen zavarba ejtően összetett Bogár nevetése, amely rekedtes sírás is ugyanakkor: benne van mindazok sorsa, akik számára a rendszerváltás gyakorlatilag meg sem történt.

Igaz, Bogár tulajdonképpen a rendszerváltással szabadul, és a politikai-gazdasági változás ott van végig a háttérben. Ott van a kocsiból kiszűrődő rádió híreiben, amelyek a sokpártrendszerről, a munkaerőpiac átalakulásáról és a radikális ár­drágulásokról számolnak be, és ott van az anyagi javak, a mosógép, a hűtőgép és általában a pénz iránti mohó vágyban, a Bogár által mániákusan ismételt mondatokban: „Nekünk is jár minden, sőt annál is több.” Grunwalsky mégis időtlen, szinte balladisztikus történetet farag néhány egyszerű elemből. Nem is maga a bűn érdekli a rendezőt, inkább a kárhozathoz vezető út. Nem véletlenül említi Báron György Filmvilágban írt kritikájában a film kapcsán Dosztojevszkij Bűn és bűnhődését, illetve Robert Bresson Zsebtolvaját (Pickpocket, 1959). Utóbbival nemcsak az elbeszélésmód naturális egyszerűsége rokonítja, de a történet több alapmotívuma is: Bogár ugyanúgy zseniális betörő, mint Michel, őt sem lehet elkapni (a film egyik jelenetében Aladdinként egy kis szőnyegen csúszkál a lakásban, nehogy nyomokat hagyjon a padlón), továbbá ő is egy nő megsegítése miatt rabol.

„Rendes ember kabátja, belül fegyverekkel” – mondja Bogár az öltözékéről. Bresson zsebtolvajához hasonlóan tehát úgy érzi, joga van törvényt szegni. Hogy mégis van valami zavar ebben a szemléletben és rendszerben, azt Grunwalsky remekül érzékelteti Bogár váratlan dühkitöréseivel: az egyik betörés során egy tévét, egy másik alkalommal egy kristálydíszt tör ripityára. Rablásaiban, akárcsak a gyilkosságokban, felfedezhetünk egyfajta fokozódó kétségbeesést. Amikor áldozatait megöli, gyakorlatilag egybeolvad velük: nyöszörgő, sóhajtozó, jajveszékelő férfitestek már-már szexuális aktust idéző esetlen vonaglását láthatjuk. A film végén Bogár halálosan megsebzett vadként végül a természetbe menekül. A hajnali erdő részvéttelen szépsége veszi körbe, feloldozást azonban nem adhat neki.

Grunwalsky 1999-ben készíti el a Visszatérés: Kicsi, de nagyon erős 2. című folytatást. A film azonban csak halvány visszfénye az első résznek: hiába tér vissza tíz év elteltével Bogár, kicsinek talán megmaradt, ám erejét végleg elvesztette.