súgó szűrés
keresés

Baka István: Döbling

Szerző
Baka István
Kiadás éve
1985
Műfaj
vers
Kiadás helye
Budapest
Kiadó
Szépirodalmi Könyvkiadó
Oldalszám
54
A szócikk szerzője
Nagy Gábor

Baka István számára harmadik verseskötete hozta meg az elismertséget. Az első közléseivel 1969-ben (a Tiszatájban, Ilia Mihály bevezetőjével) jelentkező költő a kezdetektől egységes metaforarendszerben gondolkodott. Mindig egy alapmetaforára épül a korai Baka-vers: „a versnek nemcsak képi, hanem gondolati központját is jelentő alapmetafora minden lehetőségét igyekszem kibontani”. Ez a technika kölcsönöz már a korai Baka-verseknek is olyan intenzitást, ez eredményezi a látásnak azt a nagyfokú összpontosítását, amely méltán vívott ki megkülönböztetett figyelmet az első kötet, a Magdolna-zápor (1975) megjelenésekor. E poétika jegyében szerveződött második kötete, a cenzúra miatt (elsősorban a Székelyek című verset kifogásolta a hivatalos irodalompolitika, amely számára a határon túli magyarság tabutémának számított) késleltetve, 1981-ben jelent meg. A Tűzbe vetett evangélium (1981) versei a táj elemei mellett a városi életmód képeiből is építkeznek. A metaforikus világ veszít plaszticitásából, ugyanakkor gazdagodik azáltal, hogy a természeti képeket az emberi civilizáció szférájához kapcsolja. A második kötet, akárcsak majd a Döbling, egy hosszúverssel zárul, ezáltal a Háborús téli éjszaka egyszerre előzménye és párverse a Döblingnek. Itt telítődik először a metaforika látomásos, apokaliptikus elemekkel. A Döbling verseinek többségét ez a módosult, a metaforát látomássá fokozó technika jellemzi. E poétikai módosulás pedig összefügg a költői igény változásával: a dalokban koncentráltan megjelenített élmények helyébe az élményen túli, látomásos, teremtett világ; a világra szélesebb ablakot nyitó, a civilizáció kellékeit is szemügyre vevő költői látásmód lép.

Baka pályája utolsó éveit (1993–1995) leszámítva keveset, évi néhány verset írt. A Döbling a záró hosszúverssel együtt huszonkét darabból áll. Az Isten fűszála című első ciklus még visszamutat az első kötetek poétikájára. A Téli reggel egy hosszabb versből kimetszett négysoros, a Baka-vers metaforikájának sűrítménye: „Behavazott táj abroszán / a hajnal vörösborpecsét. / Elmúlt a mámor, poharam / földhöz csapom – szilánkja jég.” A második ciklus hozza az igazi szemléletváltást: a Mefisztó-keringő az előző kötetből átvett Trauermarsch-sal indítva és a címadó verssel zárva alkot keretet. Két zenei ihletésű, dinamikus menetű, torlódó-indázó mondatokban kibomló látomás – a Mefisztó-keringő a temetőből föltámadó holtakkal rémlátomás. E keret között kiemelkedik egyfelől az Ady Endre vonatán – a vonat egyszerre tárgyi valóság és látomás itt, tulajdonképpen Ady eksztatikus életfelfogásának metaforája –, másfelől a Graves-díjas Liszt Ferenc éjszakája a Hal téri házban. (Utóbbival más Liszt Ferenc-versek majd a költő ötödik, Farkasok órája (1992) című verseskötetében alkotnak önálló ciklust.) A magyarság és európaiság kérdéskörét felvető vers Baka Szekszárdi mise című kisregényének egyik alapkérdését fogalmazza újra (Beavatások1991).

A Halottak napja ciklus hangulati előkészítése a Döblingnek, amely az ott sínylődő Széchenyi István alakját és hangját megidéző szerepvers. Széchenyi önszemléletét a vívódó félelem és a mindenen túli, végtelenül keserű irónia kettőssége jellemzi; az én-monológ és az önmegszólítás váltakozása is a tudat hasadtságát fejezi ki. A hosszúvers alapmetaforája a „Döbling–Magyarország–Pokol”; a magyarság–európaiság kettősségét a halál, a nemzethalál fenyegetése helyezi más dimenzióba („Mit kutakodtál boldogabb fogakkal / lerágott Európa-csontokat / szaglásztad félszegen az éjszaka / kátrányával bemázolt Mennyország-falat”). Bár Vörösmarty vagy különösen Nagy László inspirációja nyilvánvaló, Baka a műfaj önálló változatát hozta létre. Történelmi referenciái révén Juhász Ferenc és Nagy László hosszúverseivel, zenei kompozíciója révén Weöres Sándor szimfóniáival rokonítható e forma, amelyet a Bakára itt is jellemző következetesen egységes metafora-szerkezet, a Nagy László-i extenzitással szakító intenzív, egyetlen mag köré épülő struktúra kapcsol korábbi műveihez, valamint a zenei szerveződésű motívum- és mondatszerkezetek tesznek egyedivé. A Döblinggel a zenitjére jutott Baka egységes metaforikán alapuló poétikája, a későbbi kötetek ezt a tárgyiasság, az irónia és az intertextualitás felől bontják le.

Irodalom

Görömbei András: Baka István költészetéről három tételben. In uő: A szavak értelme. Bp., 1996, Püski.

Nagy Gábor: „… legyek versedben asszonánc. Baka István költészete. Debrecen, 2001, Kossuth Egyetemi.

Borsodi L. László: Maszk és szerepjáték. Baka István költészetei. Bp., 2017, Kalligram.