Kányádi Sándor
Nagygalambfalva, 1929. május 10. – Budapest, 2018. június 20.
Kapcsolódó szócikk(ek)
-
Kányádi Sándor: A bánatos királylány kútja
A fiatal költő egy proletkultos (Virágzik a cseresznyefa, 1955) és egy bezúzott (Sirálytánc, 1957) verseskötet után úgy tudott távol maradni az átpolitizált irodalmi közélettől, hogy 1960-tól 1990-es […]
-
Kányádi Sándor: Fától fáig
Az ötvenes években pályára lépőkhöz hasonlóan Kányádi esetében is kétszeri indulásról beszélünk. Első kötetét (Virágzik a cseresznyefa, 1955) a proletkult sematizmusa, az egyszerűsített Petőfi-modor […]
-
Kányádi Sándor: Felemás őszi versek
Bár a rendszerváltozás után Kányádi költészetében az „örök emberi” kérdések kerülnek előtérbe, továbbra sem utasítja el a „közteherviselés” költői felelősségét. A társadalmi változás […]
-
Kányádi Sándor: Sörény és koponya
A Ceauşescu-diktatúra legzordabb időszakában, a nyolcvanas évek Romániájában csak gyerekverseit adták ki Kányádinak, ezért az évtizedben írt költeményeit a debreceni kiadó jelentette meg. A könyv a […]
-
Kányádi Sándor: Szürkület
Magyarországon a hetvenes években élénkül meg a nemzeti kisebbségben élő magyarság iránti figyelem. Az utódállamok a kisebbségek radikális beolvasztására törekedtek, a magyarországi pártállami […]