súgó szűrés
keresés

Mészöly Miklós: Saulus

Szerző
Mészöly Miklós
Kiadás éve
1968
Műfaj
regény
Kiadás helye
Budapest
Kiadó
Magvető Könyvkiadó
Oldalszám
160
A szócikk szerzője
Thimár Attila

Rövid terjedelme ellenére a leggazdagabb motívum- és jelentéshálózattal bíró Mészöly-alkotás. Ehhez nagy mértékben hozzájárul a témaválasztás: az író azt a folyamatot ragadja meg, amely során Saulból, a keresztényeket üldöző nyomozótisztből keresztény világfelfogású ember lesz; azt a változást, melyet a köznyelv „Pál-fordulásként” emleget. Noha Szent Pál hatása a kereszténység korai szakaszának kialakulására a legtöbb vallástörténeti, valláskritikai kérdést felvető téma, Mészöly munkájában nem tételes vallási kérdések és azok világnézetet kialakító volta játszanak elsődleges szerepet, inkább az ember és az őt körülvevő világ kapcsolatának, illetve e kapcsolat reflexióinak bemutatása: a biológiai és az ösztönszinttől kezdve a szellemi barátságokon, a férfi–női viszonylatokon keresztül a transzcendenciához való kötődésig. Ezeket a bonyolult viszonyrendszereket az író nem egymás után vagy tematikai csoportosításban, hanem a motívumhálózat kiépítésével az egész kisregény szövetének minden részletében egyszerre ábrázolja. A névelők és kötőszavak kivételével nincs olyan szó ebben a másfél száz oldalas kisregényben, amely ne lenne közvetlen, a jelentéseket folyamatosan újraíró kapcsolatban a többivel. Ezért az olvasás során minden nyelvi elem a korábbi mondatok visszfényétől új jelentésárnyalatot, komplex szimbolikus szerepet kap. E sűrített fogalmi jelentésrendszerrel együtt a kisregény nagyon gördülékenyen olvasható; nyelvezete erősen lírai, ám leegyszerűsített, inkább közvetlen, mint filozófiai. Mészöly a regény első, 1962-es kéziratának 400 oldalas változatát redukálta erre a másfél száz végleges oldalra. (Mészöly, 2006, interjú)

Az epikai történet Saul nyomozó küldetésével kezdődik, in medias res szerkesztéssel. A nyomozónak vidékre kell indulnia két gyanús egyén felkutatására a templomi rendőrség pár fegyveres kísérőjével, de a történések voltaképpen négy évvel korábban, Jézus tárgyalásával és elítélésével kezdődnek. A fikció szerint Saul a tanácstermen kívülről és részlegesen hallgatja Annás és Kajafás, valamint Jézus párbeszédét, s nem is tulajdonít nagy jelentőséget neki akkor, mint ahogy Jézus elítélésének és kivégzésének sem. A változásokat benne sokkal inkább személyes tapasztalatai, illetve azok folyamatos, kínzóan következetes elemzése és a szívós önvizsgálat eredményezi. Végignézi Istefanos (Szent István első vértanú) megkövezését, akivel korábban elbeszélgetett. Egy következő útja során a sivatagban megvakul: ezzel, a fény és a látás szimbolikus jelentését kihasználó jelenettel zárul a kisregény.

Az elbeszélésmód egyes szám első személyű, s ez lehetőséget ad az érzéki tapasztalatok és a személyes gondolatok nagyon aprólékos ábrázolására; egyszersmind arra is, hogy a megszólaló én önmagára erősen reflektálva, de nézeteit, értékrendjét másokkal kevéssé ütköztetve rögzítse e hosszú átalakulási folyamat állomásait. Az író Sault érzékeny, de egyszerű embernek állítja be, a stilárisan lecsupaszított nyelven előadott témák viszont nagyon összetettek: a főszereplőnek a hatalomhoz és a kiszolgáltatott emberekhez való kapcsolata ugyanúgy megjelenik benne, mint a természet különféle jelenségeihez kötődő érzelmei és reflexiói, vagy a Törvény betartásának elvi és gyakorlati kérdései. A mű címe a történelmi személy furcsa, átmeneti névváltozatát rögzíti, amely a Saul és Paulus közötti állapotot, tehát éppen a változás tényét, alakulását emeli a középpontba.

A Saulus Mészöly pályáján átmenetet és egyben kapcsolódási pontot jelent a korai novellák és regények (Az atléta halálaMagasiskola) narrációs technikákat próbálgató megformálása és a ’70-es évekbeli, a narrációt erősen tárgyilagossá formáló és redukáló kísérleti próbálkozás, a Film között.

A korabeli kritika elismerte a Saulusban olvasható prózai megoldások újszerűségét, azonban a nagyon összetett és sokrétű jelentésszerkezetet nem tudták kellőképpen értékelni. Igaz az is, hogy ehhez jelentős vallástörténeti és kultúrtörténeti tájékozottság szükséges, nemcsak a zsidó-keresztény vallásokat tekintve. A 1990-es évek közepétől kezdték egyre magasabbra értékelni a kisregényt, s az utóbbi évtizedben született értő és mély recepciója.

A szöveg nyelvének közvetlen, érthető egyszerűsége közel hozza, emberi léptékűvé szelídíti az európai kultúrtörténetben immár mitikus távlatot vagy nagyságrendet kapott szereplőket; nemcsak Sault, de Annást, Kajafást és Jézust is. Az átalakulás lelki útjának aprólékos bemutatása mindörökre aktuálissá teszi a művet.

Irodalom

Thomka Beáta, Mészöly Miklós, Kalligram, 1995, Pozsony. (Tegnap és Ma – Kortárs magyar írók)

Mészöly Miklós, szerk. Ambrus Lajos, Prágai Tamás, Budapest, 2006, Napkút–Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hang-Kép-Írás 1.)

N. Tóth Anikó, A szenvedélyes érdekeltség személyessége, = Uő., Szövegvándor. Közelítések Mészöly Miklós prózájához. Pozsony, 2006, Kalligram.

Tanos Márton, Saul titkai: vázlat egy regény narrációjának megfejtéséhez – Mészöly Miklós: Saulus, Kortárs, 2014/9.

Angyalosi Gergely, Tovább a damaszkuszi úton. Mészöly Miklós: Saulus, Alföld, 2015/7.