Babfilm

Aligha túlzás a hazai stop-motion animáció – azon belül a tárgyanimáció – egyik csúcsteljesítményeként méltatni Foky Ottó 1975-ben készült, tizenkét perces Babfilm című rövidfilmjét, amelyet számos díjjal tüntettek ki: többek közt Bilbaóban, Krakkóban, Teheránban, Barcelonában, Chicagóban és Los Angelesben kapott elismerést. Foky Ottó nevét a nagyközönség a mesei jellegű bábsorozatoknak (Mirr-Murr, a kandúr, 1973–75; A Legkisebb Ugrifüles, 1975–77; Misi Mókus kalandjai, 1980–81) és a máig közkedvelt Tévémacinak köszönhetően ismeri, ám a Babfilm az animátor-rendező munkásságának másik, kísérletező vonulatába tartozik. A Babfilm annak a művészi programnak a betetőzése, amelynek jegyében Foky a hagyományos bábanimációt a mesei kötődésről teljesen lemondó tárgyanimációval váltotta le egyedi filmjeiben. Korai bábanimációit, az élőszereplős részleteket is tartalmazó Sikert (1962) és az önreflexív prológussal kezdődő Bohóciskolát (1965) követően a bűnügyi bonyodalmak tipikus figuráit (betörőket, nyomozókat) jellegzetes tárgyakkal meg­elevenítő Ellopták a vitaminomat (1966) jelentette az első nagy lépést a Foky-féle tárgy­animáció felé, míg a Bizonyos jóslatok (1967) bár bábokat mozgatott, de a tárgyak át- és félreértelmezését a cselekmény döntő mozzanatává tette.

A Babfilm technikai-formai értelemben és műfaji vonatkozásokban egyaránt megközelíthető az Ellopták a vitaminomat és a Bizonyos jóslatok továbbgondolásaként. Alapszituációjában madárformájú űrhajó tűnik fel egy azonosítatlan bolygó mellett, s a hívatlan látogató meglesi a planéta lakói­nak – a baboknak – a mindennapjait, mígnem azok felfedezik és elűzik a kozmikus kukkolót. Foky és csapata – élen olyan tanítványaival, mint az azóta világhírűvé vált Cakó Ferenc, valamint Zoltán Annamária – az Ellopták a vitaminomat-hoz hasonlóan kizárólag tárgyakat (ezúttal leginkább babokat) animált a felvételek során. Miként a parodisztikus önreflexiót kínáló cím is jelzi, nem bábokból, hanem babokból áll a rendkívül népes szereplőgárda (talán nincs is más magyar animációs rövidfilm, amely ilyen sok figurát vonultatna fel): az alkotók mintegy háromezer (!) babot animáltak a film képsoraihoz. Hasonlóan a Bizonyos jóslatok „kifordított” sci-fijéhez, az űrből jött idegenek szemén keresztül láttatott tárgyak lajstromozásához, itt is tudományos-fantasztikus fikció – pontosabban annak paródiája – bontakozik ki: a Babfilm a negatív utópiák (disztópiák) karikírozásaként értelmezhető, amely egyúttal az emberi világot furcsa fénytörésben láttató szatíraként is remekül működik.

A korábbi filmekkel létesülő szoros kapcsolódás az alkotótársaknak is köszönhető. A forgatókönyvet Nepp József írta, aki a Babfilmmel nem csupán az Ellopták a vitaminomat esetében is nyomatékos – később a Macskafogóban (1986) kiteljesedő – szerzői vonzalmát deklarálta a műfajparódia iránt, de továbbvitte a sci-fi műfajjal kapcsolatos érdeklődését is (saját rendezései közül az Oxidia című 1965-ös rajzfilm áll hozzá a legközelebb, amely szintén a sci-fi és a szatíra ötvözete). A Babfilmet keresztülszövő groteszk humor is Nepp – Fokytól sem idegen – védjegyének számít, s az író a szeriális elbeszélésmódot sem először alkalmazza: az egymáshoz lazán – itt főként a megfigyelő kiléte és a képi világot meghatározó figurastilizáció révén – kapcsolódó epizódfüzér narratív stratégiája ismerős lehet például az Öt perc gyilkosság (1966) című Nepp-animációból is. A Babfilm nem kevésbé meghatározó alkotója a társoperatőr Tóth János; a magyar filmművészet egyik legjelentősebb operatőr-művészének nevéhez ugyan élőszereplős alkotásokat szokás társítani (például Huszárik Zoltán Elégiáját [1965] és Makk Károly Szerelem [1971] című filmjét), ám Fokyval közös munkáinak köszönhetően az animációs filmben is maradandó nyomot hagyott. A nagylátószögű fényképezés – az alaphelyzetből következően is – rendre felső nézőponthoz társul (a forgatókönyv eredetileg az égi látogatóra utaló Madártávlat címet viselte), de láthatunk békaperspektívából vett jeleneteket is – a rendkívül stilizált vizualitás a Babfilm egyik legjellegzetesebb ismertetőjegye. Akárcsak a bizarr hangsáv (Nyerges András hangmérnök és Pethő Zsolt zeneszerző érdeme), amely nem tartalmaz beszédet – bár egyes jelenetekben a babok beszélnek (vagy akár szónokolnak), tagolt beszéd helyett halandzsanyelv vagy artikulálatlan hang (halálsikoly, üdvrivalgás) hallatszik; a Babfilm akusztikus világában a zörejszerű zene és a kissé nyomasztó hangeffektusok dominálnak. Kép és hang egyaránt arról gondoskodik, hogy a Babfilm egyszerre érződjék földönkívülinek – és földöntúlinak.

Foky Ottó mesterműve kifogyhatatlannak tűnő fantáziával értelmezi át a legegyszerűbb használati tárgyakat és tart görbe tükröt mindennapi életünk elé. A jelenetek – groteszk fénytörésbe állítva az emberi világ sokszínűségét, viszonyait és viszonylagosságait – a nagyváros rohanó nyüzsgésébe éppúgy bepillantást engednek, mint a vidéki élet munkával teli vagy intimitással édesített mozzanataiba; egyházi szertartást és sporteseményt ugyanúgy mutatnak, mint rendőrség által levert lázadást. A babvilág és a mi életünk tartozékai közt pedig – csak néhány példát idézve – olyan frappáns rímeléseket fedezhetünk fel, mint a konzervdoboz és az autó, a gyufa és a puska, a fésű és a kerítés, a tükör és a tóvíz, vagy éppen a tölcsér és a hangosbeszélő „hasonlósága”. Ezek alapján a Babfilmet az emberi világ miniatűr humán-alteregókra és metaforikus megfeleltetésekre épített karikatúrájának is tekinthetjük.

Alapfilmek.hu – a Nemzeti Filmintézet filmtörténeti és pedagógiai módszertani weboldala