Egy szoknya, egy nadrág

Hamza D. Ákos a második világháború éveinek igen foglalkoztatott filmes szakembere volt Magyarországon. Előbb gyártásvezetőként, producerként tevékenykedett, majd rendezőként is komoly sikereket ért el. Változatos műfajú játékfilmjeinek visszatérő témája volt, hogy ellentétesnek, nehezen összeegyeztethetőnek tűnő jelenségek közös halmazát vizsgálta, és hőseit rendre átmeneti pozícióba, netán egymást kioltó értékminőségek határzónájába helyezte. Hamza D. hősei normalitás és bolondság (A hölgy egy kissé bogaras, 1938; csak producer), múlt és jelen (Szíriusz, 1942), a férfi- és a nő­identitás (Egy szoknya, egy nadrág) vagy a fiatalság és öregedés (Ragaszkodom a szerelemhez, 1943) szorításában léteznek.

Az Egy szoknya, egy nadrág az 1940-es évek emblematikus vígjátéka. A színházi környezetben játszódó alkotásban a szakmailag és magánéletében is megsértett hiú színész, Sóvári Péter (Latabár Kálmán) úgy próbál elégtételt venni partnernőjén (Csikós Rózsi) és a színésznő magát grófnak feltüntető hozományvadász udvarlóján (Mihályi Ernő), hogy egy gazdag spanyol özvegyasszony szerepét eljátszva megtréfálja őket, és ezzel nemcsak színészi képességeit bizonyítja, hanem az udvarló megbízhatatlanságát is. Az egyes karakterek komikus vonásai (Sóvári Péter hiúsága, sértődékenysége; a gróf bizonytalansága, butasága; az öltöztetőnő nagyravágyása) mellett kifejezetten hangsúlyos a helyzetkomikum alkalmazása. A szerepjáték következményei (például az udvarlási részek sora, a korcsolyapálya vagy a tánc jelenete), a finálébeli üldözés (több spanyol özvegynek öltözött karakter kergetőzik egy szálloda folyosórendszerében) és egyéb dramaturgiai megoldások aránya miatt az 1930-as évek Meseautó-vígjátékaihoz képest elmozdulás tapasztalható a bohózatok irányába, amely a szatirikus elemeket sem mellőzi. Ez utóbbi vonások leginkább a színházi közeg bemutatását és az arisztokrácia reprezentációját érintik. Ennek egyik magyarázata, hogy a főszereplő Latabár Kálmán imázsa (további példa az Egy bolond százat csinál [Martonffy Emil, 1942] vagy az Afrikai vőlegény [Balogh István, 1944]) jelentősen eltért az 1930-as évek legnépszerűbb, azonban a zsidótörvények miatt háttérbe szoruló komikusának, Kabos Gyulának az eszköztárától (Székely István: Hyppolit, a lakáj, 1931; Gaál Béla: Meseautó, 1934; Vaszary János: A papucshős, 1938).

Az Egy szoknya, egy nadrág központi kérdése a szerepjátszás. Majdnem minden főbb karakter másnak adja ki magát, mint aki. Sóvári Péter egy spanyol özvegy női szerepét játssza el annak érdekében, hogy móresre tanítsa megsértőit, akik ugyanúgy szerepeket játszanak. A Csikós Rózsi által játszott színésznő az öltöztetőnője (Turay Ida) tanácsára érdekei­nek megfelelően hol egy újságírónak, hol Sóvári Péternek, hol pedig a grófnak próbál megfelelni. A grófról folyamatosan kiderül, hogy csak egy szélhámos, aki már mindenkinek tartozik a környezetében, és mivel ezek a belső források elapadtak, ezért szeretne pénzhez hozzájutni a spanyol özvegy vagyona révén. Az igazi spanyol özvegy társalkodónőjének adja ki magát, hogy leleplezze az álözvegyet. Így nemcsak a színpadon, hanem azon kívül is szerepjátszó és megtévesztő karakterekkel népesül be a film, és az ebből adódó feszültséget a komikus hatáskeltés oldja fel. Emellett a társadalom működésére vonatkozó reflexióként tekinthető a nemi szerepek ábrázolása is. Sóvári Péter viselkedése férfiként az adott közegben elfogadott és követendő minta, amelyet olyan elemek támasztanak alá, hogy mivel a színész saját véleménye szerint minden nő szerelmes belé, ezért a róla való írás, az ügyeiről szóló beszámoló közügy, vagy hogy lényegében bármikor bemehet a színésznők öltözőjébe a főrendezővel együtt, hogy szórakozzon. Azonban ugyanezen viselkedésmód a spanyol özvegy női szerepét eljátszva már furcsának és megbotránkoztatónak hat a környezet számára, amely két dolog miatt tolerálja mindezt: egyrészt a jelentősebb vagyon, másrészt pedig az özvegy idegensége miatt. Ennek érzékletes kifejezője a táncjelenet, ahol a gróf és az álruhás hős közös mozgása közben hol a gróf, hol a spanyol özvegy irányít, és ennek megítélése a környezetben folyamatosan változik, mivel hol megszokottnak, hol pedig szokatlannak tűnik a szituáció. Ugyancsak szemléletes az a rész, ahol Sóvári nőnek öltözve udvarol a szobalánynak, de pillanatok alatt maga a protagonista döbben rá arra, hogy amit férfiként teljesen természetesnek tűnően megtehet, azt meg­ítélése szerint egy női szerepet eljátszva már nem teheti meg szabadon és fesztelenül.

A történetet 2005-ben Gyöngyössy Bence rendező ismét feldolgozta. Az alkotás része lett az ezredforduló környéki remake-hullámnak, amelyben több korai magyar hangos vígjátékot is újra megfilmesítettek (Kabay Barna – Petényi Katalin: Hippolyt, 1999; Meseautó, 2000; Gyöngyössy Bence: Egy bolond százat csinál, 2006).

Alapfilmek.hu – a Nemzeti Filmintézet filmtörténeti és pedagógiai módszertani weboldala