Meseautó

A magyar hangosfilmgyártás kezdeti éveit jellemző műfaji kísérletezések lecsengését követően a vígjátéki műfajok, főként a romantikus komédia különféle történettípusai váltak uralkodóvá. Székely István Hyppolit, a lakája (1931) mellett Gaál Béla Meseautója volt az évtized első felének kiemelkedő sikerfilmje, amely az elkövetkező évek szerelmi történeteinek sokat ismételt mintadarabjává vált.

A szerény kispolgári körülmények között élő Tóth Vera első munkanapját követően az újonnan megtapasztalt önállóság mámorában egy elegáns autószalonban magát potenciális vásárlónak kiadva eljátssza, hogy meg akarja venni az egyik drága autót. A szerelmi kalandoktól megcsömörlött vezérigazgató, Szűcs szemtanúja a jelenetnek, és a lány színjátékán rögvest átlátva maga is cselhez folyamodik: eladónak, majd sofőrnek adja ki magát, később pedig megveszi a lánynak az autót, azzal a hazugsággal leplezve machinációit, hogy a nem mindennapi ajándékot Vera az autószalontól mint tízezredik vásárló kapta. A megtévesztés célja a Szűcsöt régóta foglalkoztató dilemma feloldása: a nők vajon önmagáért vagy csupán a pénzéért és pozíciójáért szeretik őt?

A szakirodalomban meseautó-vígjáték­ként emlegetett séma olyan, rendszerint a fővárosban, polgári környezetben játszódó történetet takar, amelyben a szerelmeseket társadalmi szakadék választja el egymástól, továbbá a dramaturgia fontos részét képezi a szerepjáték: az egyik fél szándékosan vagy a körülmények összjátéka révén hazudik társadalmi vagy anyagi helyzetét illetően annak érdekében, hogy próbára tegye a másik szerelmét. A téma kulturális beágyazottságát jelzi a variációk hosszú sora: a séma olyan honi variánsai születtek, mint a Címzett ismeretlen (Gaál Béla, 1935), a Pesti mese (Gaál Béla, 1937), A kölcsönkért kastély (Vajda László, 1937), a Lovagias ügy (Székely István, 1937) vagy a Pillanatnyi pénzzavar (Martonffy Emil, 1938). Ezenkívül hasonló történetet mesél el a német Die Privatsekretärin (Wilhelm Thiele, 1932), a variációk köre pedig 1935-ben angol remake-kel is bővült, amely Car of My Dreams (Graham Cutts, Austin Melford, 1935) címmel kifejezetten Gaál filmje alapján készült.

A Meseautó történetével a filmkészítők pontosan felismerték a korabeli mozinézők vágyait, akiknek zöme a gazdasági világválság okozta nélkülözés, munkanélküliség és a minimális mobilitási lehetőségek cseppet sem meseszerű világában élte az életét. A film cselekménye a korszak embere számára azt sugallta: a boldogulás nem csak a pénz és rang erőszakos, törtető hajszolásával lehetséges, hiszen a hősnő azért érdemli ki a vagyont és a társadalmi felemelkedést biztosító lovag szerelmét, mert őt nemcsak gazdagon, de egyszerű, szegény sofőrként is szeretni tudja. A gazdagság és a kispolgári, szerény életkörülmények szembeállításának emblematikus példája, amikor a hősnőnek választania kell a Szűcs barátja által eljátszott álvezérigazgató és a szegény sofőr szerepébe bújt valódi vezérigazgató között. Míg előbbi a gazdagságot és presztízst jelképező Lillafüredi Palotaszállóban elköltendő többfogásos, pazar pezsgős vacsorára invitálja Verát, utóbbi a falusi kiskocsmába, ahol kispörkölt és kisfröccs a menü.

A harmincas évek Hollywoodjában egész műfaj épült a cenzúra által nemkívánatosnak tekintett, merész, frivol tartalmak burkolt megjelenítésére: a screwball comedyk alkotói szinte sportot űztek abból, hogy a cenzorok által nehezen dekódolható, rejtett, leheletfinom utalásokkal továbbra is filmjeik szerves részévé tegyék a szexualitás témáját. A harmincas–negyvenes évek hazai romantikus vígjátékaira kevésbé jellemző ez az áthallásos nyelvezet – a ritka példák egyike pont a Meseautó. Visszatérő geg a „tízezredik” titulus eltérő értelmezése (a banki alkalmazottak azt hiszik, hogy a látszólag ok nélkül előléptetett Vera a vezérigazgató tízezredik szeretője), de az erotikus sejtetés ugyancsak nagyszerű példája az autó első szemrevételezésekor Vera és Szűcs közt lezajló párbeszéd, illetve az a későbbi jelenet, amelyben a lány rádióhallgatás közben szinte erotikus transzban simul bele az autó ülésébe.

Mese és álom a film egészét átszövő motívumok. A meseszimbolika részét képezi a címszereplő autó mellett a népmesék álruhás hercegét megelevenítő, valódi identitását gondosan titkoló vezérigazgató, valamint az a jelenet, amelyben lillafüredi sétájuk alkalmával a magasan föléjük tornyosuló Palotaszállóra pillantva Szűcs azt mondja Verának: „Nézze, milyen szép, mint egy mesebeli vár! Maga az elvarázsolt királykisasszony…” Néhol azonban kritikusabb jelenetek árnyalják az összképet. Amikor Vera első ízben ül be új autójába, mámoros boldogságát a film címadó slágere kíséri. A dalszöveg furcsa, álomszerű jelenetet ír le, majd Ilosvay Gusztáv énekét a hősnő közbeékelt mondatai akasztják meg: „Csak álom ez talán, s a boldogság után már holnap mostohán mered rám a valóság. Nem ébredek fel még, könyörgöm, ó nagy ég, hadd álmodjam tovább ezt a szép nagy csodát.” Ezt követően a hősnő elalszik az autóban, mintha az egész történetet csakugyan álmodná. Az idilli boldogság és a mostoha valóság ellentmondását nyomatékosító fohászban a korszak filmjeinek sajátos jellemzője érhető tetten: ahogyan az alkotók gyakran a legsötétebb tónusú melodrámákba is becsempésznek valamilyen humoros, kabaréjelenetet idéző szekvenciát, úgy az első ránézésre felhőtlennek tűnő romantikus komédiák boldogságképébe is gyakorta beszüremlik a kíméletlen valóság.

Alapfilmek.hu – a Nemzeti Filmintézet filmtörténeti és pedagógiai módszertani weboldala