Liliomfi

Makk Károly közel egy évtizednyi rendező­asszisztensi szerepvállalás (Bán Frigyes: Talpalatnyi föld, 1948; Máriássy Félix: Kis Katalin házassága, 1950; Fábri Zoltán: Életjel, 1954) után készíthette el első nagyjátékfilmjét. Szigligeti Ede 1849-es társadalmi vígjátékának feldolgozása a Makk-életmű emblematikus nyitódarabja, és meghatározó tétel a rendező további adaptációinak (például Elveszett paradicsom, 1962; Szerelem, 1971; Egymásra nézve, 1982) sorában is. Játékos, önreflexív megoldásai (mint a szerepjáték tematizálása vagy a Romeo és Júlia-utalások) a rendező olyan korai filmjeivel is összekapcsolhatók, mint a Mese a 12 találatról (1957) vagy a Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? (1964).

A reformkorban játszódó Liliomfi újításainak egyike, hogy szakít a Rákosi-korszak múltábrázoló filmjeinek (köztük Bán Frigyes: Rákóczi hadnagya, 1953; Nádasdy Kálmán: Föltámadott a tenger, 1953) szocialista realista jellegzetességeivel. A korábbi évek termelési filmjeihez képest az 1830-as Balaton-felvidéki közegbe helyezett cselekmény klasszikus vígjátéki szituációt dolgoz ki, amelyben végül több szerelmespár is egymásra talál. A központi konfliktus a Liliomfi álnéven vándorszínészi karriert folytató nemesifjú, Szilvay Gyula (Darvas Iván) és Szilvay professzor gyámleánya, Mariska (Krencsey Marianne) kapcsolatával összefüggésben bontakozik ki, azonban rajtuk kívül mások is elnyerik a boldogságot a film végére. Az alkotás a komikus hatáskeltés érdekében számos eszközt alkalmaz. A helyzetkomikum látványos példáit adják a félreértések és a szerepjátszások, mint amikor Szellemfi (Pécsi Sándor) vagy Liliomfi barátaik kisegítése végett „alakoskodnak” (például Szellemfi Liliomfinak adja ki magát, hogy ő ne lepleződjön le Szilvay professzor előtt). A jellemkomikumot pedig olyan karakterek képviselik, mint a vénkisasszony nevelőnő Camilla (Dajka Margit), az idős Szilvay (Balázs Samu), aki professzor létére könnyedén félrevezethető, vagy a fogadótulajdonos Kányai (Tompa Sándor), aki végül mohósága és hiszékenysége miatt jár pórul. A dramaturgia jellegzetes eszköze a félreértések mellett a késleltetés alkalmazása is: már a mű első harmadában kiderül, hogy nevelőik akaratának megfelelően a szerelmespár tagjai eleve egymásnak vannak rendelve, ez az információ azonban a főhősök számára csak a fináléban válik világossá, így a mű jelentős hányadában a nézők úgy kísérik figyelemmel azokat a tetteket és próbálkozásokat, amelyek a hősök boldogságára irányulnak, hogy azok – részben – mindvégig elkerülhetők lettek volna.

A Liliomfi mellőzi a szocialista realista alkotások direkt ideológiai vonatkozásait, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a film világképe ne közvetítene a szocialista értékrenddel összhangban álló gondolatokat. A film főhőse, Szilvay Gyula nemesi vagyon egyedüli várományosa, azonban nem a családi elvárásoknak megfelelően éli életét, hanem Liliomfi néven ismert vándorszínésszé válik, és életmódja fenntartásáért még a családi örökségről is hajlandó lemondani. Így ismerkedik össze Mariskával, aki a szerelmi boldogság miatt szintén vállalja a vándorszínészek szabad, de nehézségekkel teli életmódját. Bár a szerelmespár a gazdagságban is együtt maradhatna, ők a kötöttségek és a letelepedés helyett a szabad életet választják a nép körében. Ez a gondolat nyíltabb megfogalmazásban a szocialista realista korszak több alkotásában is megjelent. Ranódy László és Nádasdy Kálmán Ludas Matyija (1950) és Keleti Márton Mágnás Miskája (1949) esetében is miután a protagonista megoldja a helyi problémákat, útra kel, hogy máshol is a nép szolgálatára legyen. Ehhez hasonlóan a Liliomfiban a hős segítségével valósul meg egy helyi szerelmespár boldogsága, és ezt követi a vándorlás folytatása. Kalmár László Dérynéje (1951), Keleti Márton Erkelje (1952) és Bán Frigyes Semmelweise (1952) életrajzi filmekként pedig olyan értelmiségi karaktereket állítanak a középpontba, akik a hivatalos, rögzült hatalmi struktúrák elismerése helyett a nép megbecsülését érdemlik ki tevékenységükkel. Különösen erős a Déryné és a Liliomfi közötti kapcsolat, hiszen mindkét esetben vándorszínészek közegében játszódik a cselekmény, és a magyar nemzeti kultúra megerősítése is hangsúlyossá válik. A Liliomfiban erről tanúskodik az a jelenet, amelyben a vándorszínészek megérkeznek Füredre, és egy zenei párbajban magyar dallamokat megszólaltatva győzik le a német muzsikát játszó, a szórakoztatást korábban ellátó helyi zenekart, de egyéb megoldások is ezt a témakört szemléltetik (mint Csokonai Vitéz Mihály Tartózkodó kérelem című versének zenés előadása, illetve William Shakespeare nevének magyarítása Shakespeare Vilmosra).

A Liliomfi formavilága több forrásból építkezik. A történelmi közeg biedermeier látványvilága erőteljesen érzékelhető az épített környezet bemutatásakor. A Balaton-felvidéki falusi környezet megjelenítése a színhasználattal, a világítástechnikai megoldásokkal a közeg megszépítését célozza. A Liliomfi a szocia­lista realista stílus meghaladásának első darabjai közé tartozik az 1950-es évek magyar filmgyártásában.

Alapfilmek.hu – a Nemzeti Filmintézet filmtörténeti és pedagógiai módszertani weboldala