súgó
keresés

Műfaj ∙ memoár

  • Kertész Imre: A végső kocsma

    Kertész prózaírásában A végső kocsma a pálya utolsó periódusban kiteljesedett azon műformái körébe tartozik, amelyek egy fiktív történet elbeszélése helyett a világ- és önértelmezés igényével íródott,[…]

  • Ágh István: Dani uraságnak

    A pálya egyes állomásainak figyelmes elemzője találóan jellemezte a könyvet: a szerző látszólag különösebb cél nélküli utazásai és „lassú folyású szőlőhegyi beszélgetései, nyugodt áramlású […]

  • Szász Béla: Minden kényszer nélkül

    A Szombathelyen született és emigrációban, Norfolkban elhunyt szerző a múlt század harmincas éveinek elején a költészettel jegyezte el magát. Olyan költőkkel kezdte pályafutását, mint Weöres Sándor, […]

  • Lator László: A megmaradt világ

    A költőként, műfordítóként, tanárként és szerkesztőként is jelentős életművet magáénak tudó Lator László 85. életévéhez közelítve írta meg első szépprózai művét, egy önéletrajzi esszéregényt, melyet ő[…]

  • Kenéz Ferenc: A sóvárgás birodalma

    Ahogy a borítólapon szerepel, valóban „kevert műfajú” kötet. A pálya elejétől a szerző „szavakba öntött életét” tárják fel az erősen megrostált versek, a hozzájuk fűzött megjegyzésekkel, […]

  • Nagy István: Szemben az árral

    Az irodalomtörténet-írás Nagy István önéletrajzi regényei tárgyalásakor két fontos tényezőt hangsúlyoz. Az egyik, hogy beilleszkednek az erdélyi memoároknak abba a sorába, amelyet az 1950-as évek […]

  • Peéry Rezső: Requiem egy országrészért

    Peéry Rezső az 1956 utáni magyar emigráció egyik jelentős, köztiszteletben álló esszéírója, publicistája volt. A háromnyelvű és -kultúrájú, német–magyar–szlovák Pozsonyban született elsőgenerációs […]

  • Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

    Fábry Zoltán élete és életműve szintúgy nem mentes az ellentmondásoktól; egy ellentmondásokkal terhes kor tanújaként, fél évszázadon keresztül a (cseh)szlovákiai magyar irodalom, írásbeliség […]

  • Márai Sándor: Föld, föld!...

    Márai Sándor Föld, föld!... című visszaemlékezése – bővebb formában – eredetileg az Egy polgár vallomásai III. részének készült, megírásának szükségessége még emigrációja előtt megfogalmazódott benne.[…]

  • Vas István: Nehéz szerelem

    Vas monumentális, hat kötetből és néhány további, csak folyóiratban megjelent fejezetből álló emlékezésfolyama majdnem ötven év alatt készült. Az elejét 1942–1943-ban írta. Ez csak 1957-ben jelent […]

  • Csurka István: Az esztéta

    Az esztéta egyesíti az önéletrajz, a vallomás és a történelmi tanúskodást kiemelő emlékezés műfaját. Az író „száraz regény”-nek, illetve „száraz tényregény”-nek nevezi. A könyv sorsa igazolni látszik,[…]

  • Faludy György: Pokolbeli víg napjaim

    Faludy György kihívásoknak kitett hosszú élete folyamán (1910–2006) az alkotói nyugalmat csak kevésszer és rövid ideig tapasztalhatta meg részben származása, részben pedig lázadó attitűdje és merész […]

  • Gergely Ágnes: Két szimpla a Kedvesben

    A regényként is olvasható memoár a költőnő gyermek- és ifjúkorának, az első harminc évnek fordulatokban, tragédiákban, sőt traumatikus eseményekben is bővelkedő, mégis művészi gondossággal, szépen […]

  • Kacsó Sándor: Virág alatt, iszap fölött + Fogy a virág gyűl az iszap + Nehéz szagú iszap felett. I-III.

    A Magvető Kiadó Tények és tanúk sorozatában megjelent „trilógia” első két, a Kriterion 1971-ben, illetve 1974-ben gondozta kötetét az elemzők ahhoz az újabb erdélyi emlékirat-irodalomhoz kapcsolják, […]

  • Déry Tibor: Ítélet nincs

    A G. A. úr X-ben megjelenése után Déry pályáján jelentős változás következett be, ezt jelzi, hogy 1965 után az író nem vállalt többé nyilvános szereplést, és visszavonult az irodalmi életből. A […]

  • Léka Géza: Hegyvidéki beszéd

    Léka Géza hatalmas érzelmi töltettel és lírai igénnyel abszolút személyes, alanyi prózát ír. Címválasztása – mely konkrét budai helyszínre, a szülői otthonra utal, – kikerülhetetlen párhuzamot jelöl […]

  • Konrád György: Elutazás és hazatérés

    „Álló marhavagonban ültünk 1945 februárjában egy padon. Nem tudtam elszakadni a nyitott ajtótól, amelyen át a havas síkságról bevágott a szél. Haza akartam menni Budapestről, hogy ne legyek vendég, […]

  • Tamási Áron: Vadrózsa ága

    Tamási Áron 1966 elején a Kútvölgyi úti kórházban, ágyban fekve kezdte tollba mondani alig egy hónapja elvett negyedik feleségének, Bokor Ágotának személyes emlékeit. Az utolsó mondatok május 24-én […]