Műfaj ∙ memoár
-
Ágh István: Dani uraságnak
A pálya egyes állomásainak figyelmes elemzője találóan jellemezte a könyvet: a szerző látszólag különösebb cél nélküli utazásai és „lassú folyású szőlőhegyi beszélgetései, nyugodt áramlású […]
-
Tóth László: Elfeledett évek
A tanulmányokból, esszékből, cikkekből, naplótöredékből, jegyzetekből összeállított kötet egyszerre cáfol meg évtizedekig érvényesnek tartott filológiai közhelyeket, ad látleletet az 1989 körüli […]
-
Konrád György: Elutazás és hazatérés
„Álló marhavagonban ültünk 1945 februárjában egy padon. Nem tudtam elszakadni a nyitott ajtótól, amelyen át a havas síkságról bevágott a szél. Haza akartam menni Budapestről, hogy ne legyek vendég, […]
-
Eörsi István: Emlékezés a régi szép időkre
A szerző három kötetben és három különféle műfajban tervezte elbeszélni élete történetét. Nem a művek keletkezésének sorrendjét, hanem pályája alakulásának időrendjét tekintve a Versdokumentumok […]
-
Csurka István: Az esztéta
Az esztéta egyesíti az önéletrajz, a vallomás és a történelmi tanúskodást kiemelő emlékezés műfaját. Az író „száraz regény”-nek, illetve „száraz tényregény”-nek nevezi. A könyv sorsa igazolni látszik,[…]
-
Márai Sándor: Föld, föld!...
Márai Sándor Föld, föld!... című visszaemlékezése – bővebb formában – eredetileg az Egy polgár vallomásai (1934) harmadik részének készült, megírásának szükségessége még emigrációja előtt […]
-
Léka Géza: Hegyvidéki beszéd
Léka Géza hatalmas érzelmi töltettel és lírai igénnyel abszolút személyes, alanyi prózát ír. Címválasztása – mely konkrét budai helyszínre, a szülői otthonra utal, – kikerülhetetlen párhuzamot jelöl […]
-
Cs. Szabó László: Hűlő árnyékban
A könyv Cs. Szabó László önéletrajzi írásait fogja egybe. A „század tanúja” szólal meg az írásokban, aki a „rettenetes” huszadik században zajló kalandos és szenvedéssel teli életét teszi az […]
-
Déry Tibor: Ítélet nincs
A G. A. úr X-ben megjelenése után Déry pályáján jelentős változás következett be, ezt jelzi, hogy 1965 után az író nem vállalt többé nyilvános szereplést, és visszavonult az irodalmi életből. A […]
-
Gergely Ágnes: Két szimpla a Kedvesben
A regényként is olvasható memoár a költő gyermek- és ifjúkorának, az első harminc évnek fordulatokban, tragédiákban, traumatikus eseményekben is bővelkedő, mégis művészi gondossággal, megírt […]
-
Lator László: A megmaradt világ
A költőként, műfordítóként, tanárként és szerkesztőként is jelentős életművet magáénak tudó Lator László nyolcvanötödik életévéhez közelítve írta meg első szépprózai művét, egy önéletrajzi […]
-
Szász Béla: Minden kényszer nélkül
A Szombathelyen született és emigrációban, Norfolkban elhunyt szerző a múlt század harmincas éveinek elején a költészettel jegyezte el magát. Olyan költőkkel kezdte pályafutását, mint Weöres Sándor, […]
-
Vas István: Nehéz szerelem
Vas monumentális, hat kötetből és néhány további, csak folyóiratban megjelent fejezetből álló emlékezésfolyama majdnem ötven éven át íródott. Az elejét 1942–1943-ban írta, de megjelentetni csak […]
-
Veres Péter: Őszi változatok
Veres Péter nem sokkal halála előtt két kötetet tett le olvasói asztalára: a Szülőhazám, „Hortobágy mellyéke” (1968) volt az egyik, olyan szociográfia Balmazújvárosról, amelyik a hatvanas évek végi […]
-
Faludy György: Pokolbeli víg napjaim
Faludy György kihívásoknak kitett hosszú élete folyamán (1910–2006) az alkotói nyugalmat csak kevésszer és rövid ideig tapasztalhatta meg, részben származása, részben pedig lázadó attitűdje és merész […]
-
Peéry Rezső: Requiem egy országrészért
Peéry Rezső az 1956 utáni magyar emigráció egyik jelentős, köztiszteletben álló esszéírója, publicistája volt. A háromnyelvű és -kultúrájú, német–magyar–szlovák Pozsonyban született elsőgenerációs […]
-
Kenéz Ferenc: A sóvárgás birodalma
Ahogy a borítólapon szerepel, A sóvárgás birodalma valóban „kevert műfajú” kötet. Az erősen megrostált versek a pálya elejétől tárják fel a szerző „szavakba öntött életét”, a hozzájuk fűzött […]
-
Fábry Zoltán: Stószi délelőttök
Fábry Zoltán (1897–1970), egy ellentmondásokkal terhes kor tanújaként – akinek élete és életműve szintúgy nem mentes az ellentmondásoktól – fél évszázadon keresztül a (cseh)szlovákiai magyar irodalom,[…]
-
Nagy István: Szemben az árral
Az irodalomtörténet-írás Nagy István önéletrajzi regényei tárgyalásakor két fontos tényezőt hangsúlyoz. Az egyik, hogy beilleszkednek az erdélyi memoároknak abba a sorába, amelyet az 1950-es évek […]
-
Tamási Áron: Vadrózsa ága
Tamási Áron 1966 elején a Kútvölgyi úti kórházban, ágyban fekve kezdte tollba mondani alig egy hónapja elvett negyedik feleségének, Bokor Ágotának személyes emlékeit. Az utolsó mondatok május 24-én […]
-
Kertész Imre: A végső kocsma
Kertész prózaírásában A végső kocsma a pálya utolsó periódusban kiteljesedett azon műformái körébe tartozik, amelyek egy fiktív történet elbeszélése helyett a világ- és önértelmezés igényével íródott,[…]
-
Kacsó Sándor: Virág alatt, iszap fölött. Fogy a virág, gyűl az iszap. Nehéz szagú iszap felett. I-III.
A Magvető Kiadó Tények és tanúk sorozatában megjelent „trilógia” első két, a Kriterion 1971-ben, illetve 1974-ben gondozta kötetét az elemzők ahhoz az újabb erdélyi emlékirat-irodalomhoz kapcsolják, […]
-
Galsai Pongrác: Záróra a Darlingban
A Záróra a Darlingban Galsai íróportrékat tartalmazó köteteit zárja le. Már az önéletrajzi Egy hipochonder emlékiratai (1974) is részben e témacsokorhoz köthető, majd A besurranó szerkesztőben (1976) […]