Nagy V. Gergő
Feltöltés alatt.Kapcsolódó szócikk(ek)
-
Apám néhány boldog éve
A hatvanas években a magyar rendezők gyakran a szerzői önvallomás igényével meséltek a múltról: az „Így jöttem”-filmek (Szabó István: Álmodozások kora, 1965; Sára Sándor: Feldobott kő, 1969) az […]
-
Boldogtalan kalap
A ködszürke szocializmus unalma nagy művészi lehetőséget kínált arra, hogy a hetvenes–nyolcvanas évek filmrendezői magát a szürkeséget és az unalmat értelmezzék – s felfedjék a humort a […]
-
Egy kis hely a Nap alatt
Szász Péter másfél évtizedes forgatókönyvírói karrierje után elkötelezte magát a filmrendezésnek, de az irányváltás után is hű maradt önmagához. Ahogy írói munkájában jobbára a könnyed, populáris […]
-
Éjfélkor
1957 zűrzavaros klímájában a konszolidációra törekvő hatalom az engedékenység látszatát kereste, és a forradalom leveréséért némi kompenzációt kívánt nyújtani a kultúrán keresztül. Ez azt is lehetővé[…]
-
Az élet vendége: Csoma-legendárium
A magyar kísérleti film története során úton-útfélen előtűntek a mozgókép világától biztos távolban tanyázó társművészek, akik termékeny idegenségükkel frissítették föl az experimentális karakterű […]
-
Emlékezés az emberre
A mozgókép története során számos gondolkodó adott hangot azon véleményének, miszerint a film és a halál kivételesen intim viszonyban áll egymással. Ha a fotográfia mindig a halál történetét meséli a […]
-
Esti Kornél csodálatos utazása
A rendszerváltás után a magyar filmben megszaporodtak a jelenre reflektáló, publicisztikus hangvételű játékfilmek, de a „fekete széria” (például Tarr Béla és Fehér György művei) révén az elvont […]
-
Gyengébb napok
A fikciós dokumentarizmus irányzata a hetvenes évek végére lecsengett a magyar filmben, de az ezredforduló után többen visszanyúltak az örökségéhez, méghozzá aligha függetlenül attól, hogy a dán […]
-
Ha megjön József
A hetvenes évek magyar filmesei vonzódtak a társadalmi valósághoz, és ez nem csupán a dokumentarista stílusiskolát hívta életre, de a „nemzedéki közérzetfilmekre” is döntő hatást gyakorolt. Ezek az […]
-
Halálutak és angyalok
A Kádár-korszak utolsó éveiben jócskán kitágult a magyar film szellemi láthatára: rendezők tucatja fordult el a szorongatóan szűkös hétköznapi valóságtól, hogy absztrakt és filozofikus képzeteknek […]
-
Johanna
Az ezredfordulón színre lépő rendezőnemzedék éppolyan nagy kedvvel nyúlt vissza a múltba, mint amilyen lelkesen vágott utat a jövő felé. Míg a hírneves Simó-osztály java a konvencionális […]
-
Keresztúton
A magyar filmtörténet egyik bizarr tanulsága, hogy ugyanazon rendező egyszerre lehet a szerelmi fájdalmak és az antiszemita uszítás formátumos szakértője. Kezében könnyzsebkendő, mellkasán […]
-
Kétszer kettő
Az egyetemes filmtörténet több olyan rendkívüli tehetségű rendezőt ismer, aki a debütálás után a kudarc tudatában fordult el ettől a kíméletlen szakmától – legyen szó a kritikáktól örökre megrettenő […]
-
Köszönöm, megvagyunk
A kínzó lakáshiány sokak életét megkeserítette a Kádár-korszakban, de a filmrendezők kétségkívül profitáltak belőle. Ez a mizéria kecsegtető drámai konfliktushelyzetet kínált fel, így […]
-
Lenz
A marginális újítók és a lázító látnokok kulturális intézménye, a félszáz évig fennálló Balázs Béla Stúdió eredetileg főiskolás rendezőknek kínált gyakorlási terepet a nagy stúdiók árnyékában, s ezért[…]
-
Makra
A termelési filmek emléke sokáig kísértette a magyar mozgóképet, és még a hetvenes években is éreztette hatását. De a munkás-paraszt tematika újdonatúj búvárai már igyekeztek megszabadulni a […]
-
Nyócker!
A magyar animációs film történetében a karikaturisztikus megközelítés gazdag hagyományra tekinthet vissza, de a Nyócker! pimasz szatírája aligha vezethető le ebből az örökségből. A rendező Gauder Áron[…]
-
Örökbefogadás
Mészáros Márta korai filmjei hétköznapi munkáshősök sanyarú életterét térképezték fel (Eltávozott nap, 1968; Szabad lélegzet, 1973), ám a perifériát fürkésző alkotó egyre inkább a szereplők belvilága […]
-
Psyché
A nyolcvanas évekre a magyar játékfilm eltávolodott a cementszürke valóságtól: a dokumentarizmus ihlető hatása kimerült, s az objektivitás igénye hirtelen önámításnak látszott. Az új idők definitív […]
-
Rengeteg
A kétezres évek elején szárba szökkenő „fiatal magyar film” rendezőgenerációja látványosan különböző művekkel tűnt fel, de egyazon határozottsággal szakított az előző korszak tematikai és formai […]
-
Rocktérítő
A nyolcvanas évek nyitányán a hazai avantgárd művészeti szcéna szoros frigyben élt a korabeli újhullámos zenekarok világával – ez az intim kapcsolat világosan kitűnik a korszak kísérletező kedvű […]
-
Sátántangó
Ha a nagy filmek égitestek, amelyek roppant anyagsűrűségükkel és törhetetlen fényükkel vonzzák az emberi tekintetet – miként azt Jean-Luc Godard sejteti Robert Bresson Vétlen Balthazárja (Au Hasard […]
-
Saul fia
Ha történtek valaha csodák a magyar filmtörténetben, akkor a Saul fia biztosan ezek közé tartozik. Az alig néhány kisfilmet maga mögött tudó Nemes Jeles László (1977) istenkísértően vakmerő tervét […]
-
Segesvár
A parabolikus beszédmód olyannyira virulensnek mutatkozott a hatvanas–hetvenes évek magyar mozijában, hogy idővel még a Balázs Béla Stúdió elefántcsonttornyába is befészkelte magát. A műhely két […]
-
Soha, sehol, senkinek
A Rákosi-éra és a korai Kádár-korszak rémtettei már a rákövetkező évtizedben is foglalkoztatták a közéleti vonzalmú magyar filmeseket, de az ötvenesévek-filmek tematikai ciklusa csak 1978 után […]
-
Szemüvegesek
A hatvanas évek közéleti hagyománya főként a generációs közérzetfilmekben élt tovább a következő évtizedben, a társadalmi-politikai érdeklődés nagyívű analízisek helyett jobbára dokumentarista […]
-
Szirmok, virágok, koszorúk
A Kelet és Nyugat közé préselődött magyarság az elmúlt ezer évben folyton-folyvást újraélte a beszorítottság fojtogató tapasztalatát, s a hazai történelmi filmek gyakran ezt a légszomjas […]
-
Szováthy Éva
A második világháború kezdetétől elkomorult a magyar film tónusa: míg a harmincas években nagyobbára a vígjáték zsánere uralkodott a hazai mozikban, addig a rákövetkező évek terméséből már jelentős […]
-
Tesó
Az ezredforduló környékén látványos nemzedékváltás zajlik le a magyar filmrendezők mezőnyében, amely nem csupán a szerzői film térképét rajzolja át, de a szórakoztató moziban is új időket jelez. Míg a[…]
-
Tomi, a megfagyott gyermek
Balogh Béla megbecsült és termékeny rendező volt a múlt század húszas és harmincas éveiben, aki felettébb sikeres „üzletfilmeket” vezényelt le A vörös kérdőjeltől (1919) az Édes mostoháig (1935), de […]
-
Vörös rekviem
A hatvanas–hetvenes években a magyar film legkivált kódok és rejtjelek között beszélt a történelmi félmúltról, és alig akadt olyan rendező, aki dacolni mert a parabolikus forma tartós divatjával. A […]