súgó
keresés

Műfaj ∙ esszé

  • Vas István: Az ismeretlen isten

    Az inkább költőként, emlékezések írójaként, műfordítóként számon tartott Vas István az értekező műfajokban is jelentőset alkotott, joggal sorolható akár a két háború közt jelentkező nagy esszéisták […]

  • Kertész Imre: A végső kocsma

    Kertész prózaírásában A végső kocsma a pálya utolsó periódusban kiteljesedett azon műformái körébe tartozik, amelyek egy fiktív történet elbeszélése helyett a világ- és önértelmezés igényével íródott,[…]

  • Ágh István: Fénylő Parnasszus

    A szerző „hittevésnek” nevezte a könyvét, és azzal ajánlotta, hogy érzelmei, tapasztalatai, következtetései személyessége mellett tárgyilagosságra törekedett. Így igyekezett hű maradni a magyar […]

  • Csoóri Sándor: A félig bevallott élet

    Csoóri Sándor esszégyűjteménye a műfaj hosszabb, összetettebb, illetve rövidebb terjedelmű, koncentráltabb, akár aforizmatömörségű változatait fogja egybe. A páréves időintervallumban keletkezett […]

  • Csoóri Sándor: Nomád napló

    Csoóri Sándor esszéírása az 1960-as, ’70-es évekre bontakozott ki. A költő és a majompofa (1966), a Faltól falig (1969) és az Utazás félálomban (1974) című kötetek első összegzését a Nomád napló […]

  • Sütő András: Engedjétek hozzám jönni a szavakat

    Sütő András a nevelési regény hagyományára építi nagyfokú epikai és szemléleti összetettségű esszéregényét. Felemlíti Rousseau Émile című nevelési regényét mint előképet, ám saját munkájában a műfaj […]

  • Illyés Gyula: Hajszálgyökerek

    A mű előhangja néhány bekezdés után egyértelművé teszi a biológiai fogalom szimbolikus értelmét. Eredetileg egy alig bővebb címváltozat: „A nemzeti érzés hajszálgyökerei”, még korábban „A közösségi […]

  • Ottlik Géza: Próza

    Ottlik életművének legtalányosabb darabja ez a könyv, amely nagyon különböző műfajú és státusú szövegeket fog egybe a műformát meghatározó cím alatt. A szöveg első mondatában e fogalomhoz a szerző […]

  • Hubay Miklós: Napló nélkülem

    Hubay Miklós nemcsak kiváló drámaíró, de jelentős esszéista is volt: esszéiben szívesen reflektált a dráma lehetőségeire és feladataira, másrészt azokat a gondolatokat, ötleteket is hasznosította, […]

  • Lator László: A megmaradt világ

    A költőként, műfordítóként, tanárként és szerkesztőként is jelentős életművet magáénak tudó Lator László 85. életévéhez közelítve írta meg első szépprózai művét, egy önéletrajzi esszéregényt, melyet ő[…]

  • Grendel Lajos: Elszigeteltség vagy egyetemesség

    Grendel Lajos számára a nyolcvanas évek végétől az esszé, a publicisztika, az interjú, a napló alkalmas formává vált, hogy az öntanúsítás mellett a kisebbségi sorskér­dések és az irodalom […]

  • Székely János: A valódi világ

    Székely János költői, prózaírói, drámaíró munkássága mellett figyelmet érdemel az esszéírói is. Az esszé az életmű szerves része, de a szépprózától elkülöníthető önálló műfaja, miközben éppúgy, vagy […]

  • Tornai József: Az emberiség görbe fája

    Tornai József Az emberiség görbe fája című könyve a szerző esszéírói munkásságának eszenciájaként értékelhető. Sűrítve és szemléletesen mutatkoznak meg benne mindazok az életre, művészetre vonatkozó […]

  • Cs. Szabó László: Római muzsika

    Cs. Szabó László talán legismertebb, sokak által legjobbnak tartott műve a Római muzsika. Különleges könyv, szinte párját ritkítja a magyar irodalomban. Nem esszé, nem tanulmány, nem napló, nem […]

  • Németh László: Sajkódi esték

    Ez az esszé- és tanulmánykötet 1961-ben két kiadásban, majd az életműsorozatban 1974-ben (lényegesen bővített változatként) jelent meg, s az író három meghatározóan fontos életelve jegyében épül fel. […]

  • Buda Ferenc: Évgyűrűk bilincsei

    Az Évgyűrűk bilincsei Buda Ferenc első prózakötete. Olyan alkotóé, akit a szélesebb olvasóközönség évtizedeken át szinte kizárólag költőként ismert. A kötet 1965 és 1987 között íródott, zömmel rövid […]

  • Márai Sándor: Napló 1984–1989

    A Napló a Márai-életmű egyik legmeghatározóbb alkotása. Évek, évtizedek során többféle kiadása volt, legelső naplója (Napló 1943–1944) még idehaza látott napvilágot 1945-ben. Az első kötet idején […]

  • Orbán Ottó: Honnan jön a költő?

    A Honnan jön a költő? a költő első irodalmi esszéket összegyűjtő kötete. Részben azt kapjuk tőle, amit ilyen könyvtől várunk: magyar és világirodalmi portrékat, irodalmi kérdések egyéni hangú […]

  • Füst Milán: Látomás és indulat a művészetben

    Füst Milánt 1947-ben – Lukács György és Kornis Gyula pozitív bírálata nyomán – magántanárrá nevezték ki a Pázmány Péter Tudományegyetem (ma: ELTE) Esztétika Tanszékére, így elkezdhette később […]

  • Illés Endre: Krétarajzok

    A Krétarajzok első kiadása 1957-ben jelent meg ugyancsak a Magvetőnél. Azonos címmel, de lényegesen eltérő tartalommal láttak napvilágot ezek a kötetek. Nemcsak bővítés történt a második kiadásban – […]

  • Illyés Gyula: Kháron ladikján

    Aki kinyitja ezt a könyvet, először egy talán már ismerős verssel fog találkozni, amely az 1960-ban megjelent Új versek kötetben volt olvasható: „Kháron ladikja nem akkor indul velünk / midőn lezárul […]

  • Tandori Dezső: Tandori light – elérintés

    A hetvenes évek dereka jelentős magánkrízis Tandori életében, melyről félig rejtett információkat találhat az olvasó a művekben, ugyanakkor azonban nem „tematizálandó”. „Van az a híres-nevezetes […]

  • Pilinszky János: Beszélgetések Sheryl Suttonnal

    A Beszélgetések Sheryl Suttonnal egy fiktív párbeszéd, amely azonban valós alappal bír. Pilinszky 1971-ben látta Párizsban a Robert Wilson rendezte színházi előadást, a Le regard du sord-t (’A süket […]

  • Pilinszky János: Szög és olaj

    A kötet, amely a Vigilia Könyvek sorozatában, Jelenits István gondozásában látott napvilágot, az 1958 és 1981 között, elsősorban az Új Ember katolikus hetilapban, a Vigilia, az Élet és Irodalom, a […]

  • Hamvas Béla: Scientia sacra

    „Hamvas a filozofáló ember típusaként a magyar gondolati prózában tölt be kivételes pozíciót, azon egyszerű oknál fogva is, hogy a magyar gondolati prózában és esszében ő egy sajátos foghíjon […]

  • Beney Zsuzsa: Szó és csend között

    Gazdag költői életműve mellett Beney Zsuzsa két regényt és számtalan esszét írt – főként József Attila, Pilinszky János és Radnóti Miklós lírájáról. Azok az esszék az irodalomtörténeti tanulmányok […]

  • Kós Károly: Hármaskönyv

    Újabb kori irodalmunkban aligha akad még egy könyv, amely érzékletesebben szemléltetné az ókori Terentianus közmondássá lett gondolatát: „habent sua fata libelli” – főleg, ha nem hagyjuk el, amivel a […]

  • Csengey Dénes: A kétségbeesés méltósága

    Csengey Dénes esszékötete az irodalomtörténet, az előadóművészet, a szociográfia, a történelemtudomány, illetve a személyes napló tárgyköréből meríti témáit. Könyvében foglalkozik a dalszerző Cseh […]

  • Markó Béla: Az erdélyi macska

    Markó Béla hetvenes évek elejei költői pályakezdése óta publikál recenziókat, kritikákat, irodalomtörténeti esszéket is. Ezekből válogat Az erdélyi macska című kötete. Írásai egyrészt elemezik, […]

  • Cs. Szabó László: Hunok Nyugaton

    Cs. Szabó László, a Nyugat esszéíró nemzedékének jelese, már amikor elhagyta Magyarországot (1948), híres író volt. Népszerűségét sokoldalúságának és tág látóhatárú érdeklődésének – írt esszét, […]